KARÁCSONY A JÁTÉKVÁRBAN…

Ünnepi hangulatban telt az év utolsó foglalkozása, a karácsonyra készültünk. Énekeltünk, díszítettünk, sütöttünk...
Pontokba is szedtük mindazt, amit  csináltunk:


1. Varázslatos kézfogások. Előzőleg elrejtettünk 4 szaloncukrot egy-egy gyerek zsebében. A gyerekek szabadon kezet fogtak egymással és “Boldog Karácsonyt!” kívántak egymásnak. A szaloncukros gyerekek fejben számolták, hogy hányan fogtak velük kezet. A 10. kezet fogó gyerek megkapta az elrejtett szaloncukrot. Izgalmas volt… alig bírtuk megtalálni az utolsó elrejtett szaloncukor gazdáját…

2. Egy nagy asztalon elhelyeztünk sok-sok karácsonyos és nem karácsonyos (húsvéthoz, nyárhoz kötődő) tárgyat.



 A tárgyakat szét kellet válogatniuk a gyerekeknek. Ám a feladat nem volt ilyen egyszerű. A sorra kerülő gyereknek egy konkrét tárgyat kellett kiválasztani, amit egy életkorának és magyar tudásának megfelelő kérdés megválaszolásával talált meg. Pl.: “Válassz ki egy olyan tárgyat, amiben -GY- hang van!” vagy “Válaszd ki azokat a megegyező színű díszgömböket, amelyekből a legtöbb van az asztalon!” vagy “Találsz két dobozt az asztalon. Mindegyikben fehér porszerű anyag van. Nevezd meg őket! Meg is kóstolhatod! (porcukor, liszt)”…




Közben a karácsonyfadíszek is felkerültek a csupasz fenyőfára. Nagyon élvezték a gyerekek a díszítést!

3. A gyerekeknek fejüket összedugva meg kellett oldani egy betűs feladatot.
4 betűkártyát kaptak: A-CS-K-NY. Olyan szót kellett keresni, amiben az összes betű szerepel. Nem is volt könnyű!!! Végül egy kis segítséggel sikerült megfejteni a megoldást: KARÁCSONY. :-)

4. Karácsonyfadíszeket készítettünk régi gombok felhasználásával. A gyerekek ügyesen emlékeztek arra, hogy a gombokat anno a honfoglaló magyarok hozták be Európába… :-). A gyönyörű díszeket felakasztottuk a karácsonyfánkra.


5. Azoknak a kisebb gyerekeknek, akik hamar elkészültek a díszekkel, mesét olvastunk. A “Bogyó és Babóca karácsonya” című könyv került elő.


6. Körbe álltuk a karácsonyfát, meggyújtottuk a csillagszórókat és meghallgattuk a “Kiskarácsony, nagykarácsony” karácsonyi dalt. Ezután többször el is énekeltük az éneket, hogy mindannyian megtanuljuk.

7. Süteményt készítettünk. Előre elkészített linzer kekszeket ragasztgattunk össze lekvárral. Lyukasat a nem lyukassal. Ezután a kész sütiket beleforgattuk porcukorba. Mondanunk sem kell, hogy szállt a porcukor mint a hó és ragadt minden… de megérte az élményt! :-)


Hisszük, hogy egy nyelv elsajátítása úgy a legkönnyebb, ha az adott nyelven történő dolgok minden érzékszervünkre hatnak. Több tanulmány igazolja, hogy a szagok és ízek különös kapcsolatban vannak a második nyelvvel. Ugyanott tárolódnak az agyban. :-)





8. A kisebbeknek hirtelen nagy lett a mozgásigénye, így táncoltunk egy kicsit (természetesen karácsonyi zenére).
Közben játszottunk egy számos játékot. Egy gyerek elszámolt tízig a zene ritmusára. Amikor kimondta a 10-et, minden gyereknek le kellett ülni a szőnyegre. A következő körben az számolt, aki utoljára ült le. A gyerekek nem tudták eldönteni, hogy gyorsan leüljenek, vagy utolsónak maradjanak inkább, hiszen sorra akartak következni a számolásban... Nagyon élvezték! :-)

9. A nagyok leírták egy papírra, hogy “Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!” Kivétel nélkül minden gyerek ugyanazokat a hibákat vétette a helyesírásban. A hibákat megbeszéltük.

10. Elolvastuk közösen Marék Veronika “Kippkopp karácsonya” című könyvét. Mindenki egy-egy oldalt…


11. Elővettük a betűkártyákat. A nehezebbeket, amiknek kiejtése gondot okoz az olvasásban. Minden gyerek sorra kiejtette a különböző hangokat. Szavakat is mondtunk a hangokkal. Azért van gyakorolnivalónk még… :-)

    EGY KIS TERMÉSZETFÖLDRAJZ...

    Az előző napi Mikulás bulit megérezte a csapat. :-) Lassan indultunk (szülőket, tanárokat és gyerekeket beleértve), de azért csak belejöttünk... :-)


    Témák: MAGYARORSZÁG FÖLDRAJZA ÉS TERMÉSZETI KINCSEI, illetve a MAGYAR ABC


    1. Bevezető játék: Két csoportot alkottunk. Miközben szólt a zene (részletek az “István a király”-ból), körbeadtunk egy-egy plüss állatot (nevezetesen Tádét a “Mazsola és Tádé” rajzfilmsorozatból, ill. a kockásfülű nyulat). Az volt a cél, hogy minél gyorsabban körbeadjuk a játékokat. Annak a gyereknek, akinek a kezében maradt a plüss, amikor megállt a zene, valamilyen előre meghatározott feladatot kellett csinálnia (pl.: fél lábon ugrálni, hátrafele szökdelni, stb.) A gyereknek meg is kellett nevezni, hogy mit csinál éppen: pl. “Fél lábon ugrálok.”





    2. Magyarország vaktérképeket rajzoltunk, nyomtattunk, majd be is lamináltuk azokat. A gyerekek ezekre a táblákra nyomkodták rá Magyarország domborzatát a térképnek megfelelő színű gyurmából.


    Barna, sárga, zöld, ill. kék gyurmákat használtak. (zöld gyurmából a sík területek; barna gyurmából a középhegységek; kék gyurmából a tavak és folyók) A gyerekek haza vihették remekműveiket…


    3. Összegyűjtöttük Magyarország természeti kincseit: barlangok, gyógyvizek, ásványok, erdők, tájegységek, állatok és növények. A képeket kis méretben kinyomtattuk és belamináltuk.
    A gyerekek között szétosztottuk a kis képeket, majd a számítógépen sorban megnéztünk egy-egy természeti kincset és beszélgettünk is a képekről. Akinél az adott barlang, állat, erdő, stb. volt, felragasztotta a kis képet Magyarország óriástérképére.



    ABC-s játékokat játszottunk három csoportban:

    4. A kicsikkel kétszer is elolvastuk Móra Ferenc: “Zengő ABC” című versét.


    5. A kicsik egy-egy csoportjával párosító játékokat játszottunk ABC-s kártyákkal. Pl. a zászló képét össze kellett párosítani a “Z” betűvel.


    6. Az olvasni tudó kicsik szófedő játékot is játszottak. Egy táblán szavak írásképei voltak láthatóak. A gyerekeknek el kellett olvasni, hogy mi van az egyes cellákba írva, majd megkeresni a hozzá tartozó képet a sokaságból és rátenni azt az adott szóra.


    7. A legkisebbek színházas szerepjátékot játszottak a Tádé, Frakk és kockásfülű nyúl plüssállatokkal. Nagyon élvezték!

    8. A nagyokkal kiraktuk a teljes magyar ABC-t. A sorra kerülő gyereknek meg kellett keresni a betűsokaságból az éppen soron következő betűkártyát. Nem is volt olyan könnyű!!! :-) A nehezebb betűkkel szavakat kellett mondani, amiket le is írtak egy lapra.


    9. BUMM-os játékot játszottunk a nagyokkal. Egy ketyegő bombát adtak kézről kézre a gyerekek. Ezzel egyidejűleg sok-sok szókártyát pörgettünk egymás után. A sorra kerülő gyereknek el kellett gyorsan olvasni, hogy mi van a kártyára írva. Ha szépen kiolvasta, akkor továbbadhatta a bombát. Ha nem jól olvasta ki, akkor addig kellett újra próbálkoznia, amíg végül sikerült eltalálni a megfelelő hangot. Akinél a bomba robbant, az kiesett. Végül egy nyertes maradt. :-) Izgalmas volt.






      ÚJ MAGYAR TALÁLMÁNY!




      Előző témánkhoz kapcsolódóan, be szeretnénk mutatni Nektek egy új magyar találmányt. RADOSZA SÁNDOR betűs, számos illetve rajzos gyűrűi fantasztikusak!
      Sok féle szempontból fejleszti a gyerekeket és nagyon jó móka is egyben! A kis téglák két dimenzióban való tologatásával kell kirakni az adott feladat megoldását. A Játékvárban is kipróbáltuk. A gyerekek le sem tették a gyűrűket a foglalkozás alatt!!! :-)

      ITT találhattok egy rövid videót a feltalálóról és találmányáról

        HOGY KIKRE VAGYUNK BÜSZKÉK MI MAGYAROK?

        Téma: MAGYAR FELTALÁLÓK ÉS TALÁLMÁNYAIK


        1. Szokásos közös játékkal kezdtük a foglalkozást.
        Egyik játékost kineveztük bagolynak, aki beállt a sarokba és onnan figyelt. A többi játékosok madarak, lepkék voltak, akik szabadon röpködtek/szaladgáltak a teremben. Amikor a bagoly elkiáltotta magát, hogy „Éjszaka van!" minden játékosnak mozdulatlanná kellett válnia. Aki megmozdult, helyet cserélt a bagollyal. „Nappal van!" kiáltásra folytatódott a játék.


        2. Múzeumos játék.
        Berendeztük a termet múzeumnak. Kiválasztottunk 40 darab, gyerekek számára feltehetően érdekes magyar találmányt. Minden tárgyat/találmányt fizikailag reprezentáltunk múzeumunkban. Magukról a feltalálókról képeket nyomtattunk. Így reprezentáltuk őket.





        Készítettünk egy közlekedési magazint a fizikailag nem reprezentálható tárgyak látványosabbá tétele érdekében

        A múzeumos megoldást azért választottuk, mert köztudott, hogy minél több érzékszervünkre hat egy dolog, annál jobban megmarad. A kiállított tárgyakat meg lehetett fogni (poroltó, légzőkészülék, alsónadrág, zakó, kés, villa, gyufa, gomb, kengyel, inhalátor, kontakt lencse, játék helikopter, szuperszónikus repülő, ejtőernyős, villanymozdony, bogárhátú VW, gránát, stb.), ki lehetett próbálni (golyóstoll, golyós dezodor, logikai játékok, dinamós lámpa, binokuláris távcső, kézfertőtlenítő gél, 3D szemüveg, hologram, automata fényképezőgép, házi készítésű működő telefon joghurtos dobozból házi készítésű telefonközponttal, számítógépre/laptopra ráhúzható házi készítésű karton színes TV-n keresztül a Tarzan hangos film bemutatása, stb.), sőt adott esetben meg is lehetett kóstolni (szódavíz, C-vitaminos szopogatós cukorka).







        A múzeumba belépve a nagyok kaptak egy-egy lapot, amin 5 (minden gyerek esetében különböző) találmányokkal kapcsolatos kérdés szerepelt. Ezt kellett megválaszolniuk írásban. A kérdéseket később leellenőriztük.
        Kicsikkel 2 csoportot alkottunk. Minden gyerek kapott egy-egy számot (egy-egy kiállított tárgy sorszámát) és meg kellett keresniük a számhoz tartozó kiállított tárgyat a múzeumban. Ezt követően körbe mentünk közösen a múzeumban és a gyerekek által megkeresett találmányokhoz feltettünk egy-egy kérdést. A kérdéseket közösen válaszoltuk meg.
        Nem is kell mondanunk, hogy hatalmas sikert aratott a múzeumos ötlet! A gyerekek ki sem akartak jönni a "székek" közül. :-)


        3. A múzeumos játék után eljátszottuk a lenti történetet. A történetben sorra előfordulnak a múzeum tárgyai, azaz mind a 40 találmány.


        Választottunk egy Pistikét és egy anyukát a szerepjátékhoz, majd lassan felolvastuk a sztorit, a gyerekek pedig eljátszották a jeleneteket. Beszéltek is. A szükséges kellékeket mindig kihoztuk a múzeumból. A gyerekek nagyon élvezték, ahogy Mirko belebújt a hatalmas zakóba, Júlia pedig felvette a kockás alsónadrágot, amikor a joghurtos telefonhálózaton felhívták egymást, amikor a születésnapi ünnepségen igazi málnaszörpöt ittak szódával, amikor képeket készíthettek egymásról az igazi automata fényképezőgéppel vagy amikor a laptopra húzott karton TV-n megnézték a Tarzan filmet (Ti is megnézhetitek ITT és ITT és ITT.). Jól sikerült a történet, íme:

                     




        PISTIKE SZÜLINAPI TÖRTÉNETE

        Pistike korán reggel ébredt. Berakta kontakt lencséjét. Igazából szemüveges volt, de játék közben mindig megsérült a szemüvege, így anyukája kontakt lencsét is csináltatott neki. Golyós dezodort használt, hogy finom illatú legyen. Nagyon izzadós volt. Gyorsan felöltözött. Felvette alsónadrágját, belebújt zakójába, begombolta azt, és sietett a konyhába reggelizni. Szép napnak nézett elébe! Nyolcadik születésnapját ünnepelte ma, és meghívta az összes barátját a szülinapi zsúrra, hogy együtt játszanak. Kinyitotta a hűtőszekrényt és kivette a tegnapról megmaradt sajtos pitét. Anyukája készítette. Elővett egy kést és egy villát, hogy nekilásson reggelizni. Hogy jól induljon a nap és sok energiája legyen játszani, anyukája készített neki egy pohár C vitaminos innivalót.

        Reggeli után Pistike a telefonhoz sietett, hogy a telefonközponton keresztül gyorsan felhívja barátait. Meg akart bizonyosodni arról, hogy tényleg eljönnek a szülinapi zsúrra. (Gyerekek telefonálnak.) Felhívta Zsuzsit, Katit, Petit, Zolit, Bencét, Vicát, Rolit és Zsófit. Egy papírra fel is jegyezte golyóstollal, hogy ki vesz részt a szülinapon.

        Pistike nagyon türelmetlen volt. Nagyon várta már a szülinapi ünnepséget. Folyamatosan az óráját nézegette, hogy mikor jön el az idő. Anyukája mondta neki, hogy játszon addig valamit. De Pistike nem akart egyedül játszani. Ekkor anyukája érdekes játékokat vett elő egy dobozból. –“Ezekkel a logikai játékokkal egyedül kell játszani!” – mondta és kivett a dobozból színes Rubik bűvöskockákat, betűs, számos, rajzos Radosza gyűrűket, egy Rubik kígyót és egy Rubik féle bűvös négyzetet. Az idő gyorsan szállt. Pistike annyira belemerült a logikai játékok világába, hogy észre sem vette, hogy eljött a délután 3 óra és megérkezett az első vendég, Bence.
        Bence rögtön át is adta ajándékát Pistikének. A csomagban egy csodaszép helikopter volt. Közben a többiek is megérkeztek. Mindenki hozott ajándékot. Zoli szuperszónikus repülőt hozott. Zsuzsika egy ejtőernyőssel lepte meg Pistikét. Kati és Roli testvérek voltak és egy villanymozdonyt ajándékoztak Pistikének. Vica és Zsófi olyan játéklovat hoztak, amin kengyel is volt. Zsófi magával hozta saját játékbabáját is. Pistike nagyon szépen megköszönte a sok ajándékot.

        Ekkor Pistike anyukája lépett be a szobába szülinapi tortával a kezében. Anyuka elővett a zsebéből egy doboz gyufát, kivett egy szálat és meggyújtotta a gyertyát. A gyerekek boldogan énekelték, hogy: “Ég a gyertya ég, el ne aludjék, aki lángot látni akar, mind leguggoljék!” A tortához a gyerekek szódával készített málnaszörpöt ittak. Petike anyukája automata fényképezőgépével fényképet is készített a gyerekekről. Pistike hologramos matricákat osztott szét a gyerekek között, hogy megköszönje, hogy mindenki eljött a szülinapjára.
        Ezután a gyerekek nagyot játszottak Pistike régi és új játékaival. A fiúk megnézegették Pistike különféle járművekről (Ford T, BMW motor, bogárhátú, holdjáró autó, léghajó) szóló magazinját. A lányok inkább Zsófika babájával játszottak orvososat. Azt játszották, hogy Vicuskának kisbabája született. Kati doktornéni a szülésnél alaposan fertőtlenített mindent, hogy Vica, a kismama nehogy elkapjon valamiféle fertőzést vagy betegséget a szülés során. A szülés rendben ment és megszületett az egészséges kisbaba. Mint minden kisbabának, Vicuska kisbabájának is meg kellett kapni a szükséges védőoltást. Hála Lindmayer István bácsinak, az injekció egyáltalán nem fájt a babának.

        A játék után a gyerekeknek kedvük támadt megnézni egy filmet a család színes TV-jén. Pistike anyukája gyorsan megnézte a számítógépben, hogy milyen film megy éppen a TV-ben. A Tarzan-t adták. Roli egyből fel is rakta 3D-s szemüvegét, mert azt gondolta, hogy jó kis modern 3 dimenziós filmet fognak nézni. Legnagyobb meglepetésükre a film nem, hogy nem volt 3 dimenziós, hanem még színe sem volt. – “Anya, elromlott a színes TV-nk!” – sajnálkozott Petike. – “Nem romlott el kisfiam! Ez a film egy régen készült film, abból az időből, amikor nem volt még színes TV. Hála Goldmark Péter bácsinak, ma már minden házban van színes TV, így a filmek is színesek. Egyébként pedig örüljetek, hogy van hangja a filmnek! Hála Mihály Dénes bácsinak már vége a néma filmek korszakának és minden filmnek van hangja.” –mesélte Pistike anyukája. – “A film címe Tarzan. Weissmüller János játsza a főszerepet. Erdélyben született és ötszörös olimpiai bajnok úszó volt. Azért ilyen ügyes és erős a filmben. Na nézzük csak meg, hogy miről is szól…” A gyerekeknek nagyon tetszett a film.

        Egyszer csak nagy robbanás hangja zavarta meg a szülinapi összejövetelt. Bence az ablakon kinézve nagy világosságra lett figyelmes. Pistike rögtön hozta binokuláris távcsövét. Belenézett és már látta is, hogy mi történt. Égett az erdő. 200 méterre a házuk melletti erdőben felrobbant véletlenül egy régi, háborús időkből az erdőben maradt gránát. A robbanás erdőtüzet okozott. Zoli nagyon megijedt. gyorsan leellenőrizte, hogy minden rendben van-e biciklije dinamójával. Mindent rendben talált, úgyhogy felpattant a biciklire és szélsebesen haza felé vette az irányt. A többiek maradtak.

        Pistike anyukája megkereste apuka búvárkodáshoz használt légzőkészülékét és a levegőpalackokat, hátha szükség lesz rá. Vitte a poroltót is, amit biztonsági okokból a házban tartottak. Szükség is lett rá, mert amikor a tűz közelébe értek, látták, hogy benn rekedt egy kismókus, egy kisnyuszi és egy kissüni a tűzcsóvák mögött. Pistike mamája hősiesen felvette a levegőpalackokat a hátára, kezébe vette a poroltót és bement az állatokért a füstfelhőbe. Roli nagyon szerette az állatokat és úgy gondolta, hogy Pistike anyukájának szüksége lehet segítségre. Így amikor látta, hogy Pistike anyukája kifelé hozza már az állatokat, odarohant, hogy segítsen neki. Hiába kiabáltak a gyerekek, hogy ne tegye, mert nagyon nagy a füst. Rolika fuldokolva, krákogva jött ki a füstből. Alig kapott levegőt. Petike anyukája hozta ki. Fogta a kezét és fogta a három bajba került állatot is. Pistike anyukája gyorsan levette hátáról a levegőpalackokat és kikereste táskájából Rolikának az inhalátort, hogy kapjon levegőt. Roli egy szempillantás alatt jobban lett és közben a tűzoltócsapat is megérkezett helikopteren. Sikeresen eloltották az erdőtüzet.

        Így végződött Pistike izgalmas születésnapi zsúrja.


          VÁSÁROZTUNK A JÁTÉKVÁRBAN...



          Meglepően kevesen voltunk, de nagyon-nagyon jól sikerült a foglalkozás! :-)

          TÉMÁK: WEÖRES SÁNDOR – ŐSZ, ŐSZI VÁSÁR – FOGLALKOZÁSOK

          1. Ritmusos, verselős játékkal kezdtük a foglalkozást.
          Weöres Sándor “Galagonya” című versét adtuk elő. Körbe ültünk a szőnyegen.


          Megnéztük képen, hogy milyen bokor/bogyó valójában a galagonya, majd néztünk egy cicás képet a vers írójáról, Weöres Sándorról. A vers könnyebb megértése érdekében, középen elhelyeztünk több kinyomtatott kedves gyerekrajzot a versről.




          Mindenki válsztott egyet a csörgős, zörgős, kopogós, dobolós hangszerek közül. Ezt követően indulhatott az atrakció! :-) Először halkan és lassan kezdtük a verselést, majd egyre gyorsabb és hangosabb ritmusokba mentünk át… ezután újra lassítás következett. A hangszerekkel mindig igazodtunk a folyamatosan változó tempóhoz. Sokszor elismételtük a verset, jó móka volt!




          2. Vásároztunk. Előre elkészítettünk egy őszi vásárstandot. Hogy mi jó volt kapható? Alma, körte, szilva, szőlő, mogyoró, dió, szelíd gesztenye, sütőtök és finom idei must (szőlőlé).

          A legjobb az volt a vásárban, hogy valódi volt.


          Valósághű forint bankjegyekkel és érmékkel fizettünk és amit megvettünk, azt meg is ettük/ittuk. Egyidejűleg mindig három kofánk/vásárosunk volt, a többiek pedig vásárlók voltak. Nagyon gördülékenyen folyt az adás-vétel. A gyerekek ügyesen használták a magyar nyelvet, miközben megismerkedtek a forinttal és az őszi finomságokkal egyaránt. Nem beszélve arról, hogy így egy kis számolásos matematikát is belecsempésztünk a játékba. :-)



          Ezt követően áttértünk a foglalkozások témára. Kicsik és nagyok külön-külön csoportban és teremben folytatták a rájuk szabott feladatokat/játékokat.

          3. A kisebbekkel foglalkozások témájú párosító játékot játszottunk. Egy-egy foglalkozás két kártyaelemből állt. A szakembert össze kellett passzítani szakmájának eszközeivel. (Pl.: orvos --- betegágy, sztatoszkóp, lázmérő.) A 40 kártyát véletlenszerűen szétszórtuk a szőnyegen. A gyerekeknek meg kellett keresni az összetartozó kártyapárokat és meg kellett nevezni az adott szakmát. Miután minden kártyát összepárosítottunk, újra végigmentünk a szakmákon és megneveztük a foglalkozásokat.



          4. Nagyokkal is játszottunk párosító játékot. Nekik az volt a feladatuk, hogy az írott szakmameghatározást kellett összepárosítani a hozzá tartozó képpel. Fel kellett olvasniuk a szöveget, értelmezni azt, majd megkeresni a hozzá tartozó képet.
          Pl.: Haj, bajusz, szakáll nyírásával, frizurák készítésével foglalkozó szakember. --- fodrász.

          5. Klasszikus játék következett. Vegyük példának Lilit: Lili kiállt a szőnyeg közepére és a következőt mondta: “Amerikából jöttem, mesterségem címere… L!” A gyerek saját nevének kezdőbetűjét mondta és mesterségének (amit el kellett mutogatnia vagy körül kellett írnia) kezdőbetűje is ezzel a betűvel kezdődött. Lilinek a lovász mesterséget kellett elmutogatnia és beszéddel körülírnia úgy, hogy nem ejthette ki a lovász szót. Miután sikerült kitalálni a mesterséget, megnéztük képen is az adott foglalkozást, amit a gyerekek megtarthattak maguknak emlékben. Mivel kevesen voltunk, a nagyok két-két foglalkozást is elmutogathattak. Ők a kitalált mesterséget rá is írták az adott kép hátuljára.

          6. A nagyok egy mondatban leírták, hogy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek.
          Pl.: “Ha nagy leszek állatorvos szeretnék lenni, mert nagyon szeretem az állatokat.”

          7. Megtanultuk és sokszor elénekeltük Weöres Sándor “Sehallselát Dömötör” című versét. Kicsikkel újra elővettük a hangszereket, hogy zenei aláfestést adjunk a dalnak, miközben libasorban masíroztunk a teremben körbe-körbe.
          A nagyok meghallgatták a dalt tableten Halász Judit előadásában.
          Ezután megbeszéltük és képeken megnézegettük a versben előforduló 5 ősi mesterséget: pék, szakács, kovács, takács, ács.

          Sehallselát Dömötör

          Sehallselát Dömötör
          buta volt, mint hat ökör,
          mert ez a Sehallselát
          kerülte az iskolát.

          Azt gondolta, hogy a pék
          a pékhálót szövi rég,
          és kemencét fűt a pók,
          ottan sülnek a cipók.

          Azt hitte, hogy szűcs az ács,
          zabszalmát sző a takács,
          sziklát aszal a szakács,
          libát patkol a kovács.

          Míg más olvasott meg irt,
          ő csak ordítani bírt,
          megette a könyvlapot,
          s utána tintát ivott.

          Csak azt mondom: Dömötör
          buta volt, mint hat ökör,
          mert ez a Sehallselát
          kerülte az iskolát.

          8. Nagyokkal elolvastuk Weöres Sándor “Liba pék” ill. “A birka-iskola” című műveit. Meg is beszéltük a versekben előforduló mesterségeket.

          Liba pék

          Haragos a liba pék,
          A kenyere odaég.

          Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
          Ha kisasszony volnál,
          Nem morognál,
          Lágy meleg cipóért
          Kicsi fehér fejkendőben
          Kényesen hajolnál!

          Ma dühös a liba pék:
          Csuda-sok a potyadék,
          A perece nem elég,
          Kenyere meg odaég.

          Liba pék! Szegény liba pék!
          Ha menyecske volnál,
          Nem búsulnál,
          Három derék péklegényed
          Fűtené a kemencédet,
          Királyasszony volnál!

          Liba pék!
          A te bajod is elég!
          Liba pék!
          A kenyered odaég!



          A birka-iskola

          Egyszer volt egy nagy csoda,
          Neve: birka-iskola.
          Ki nem szólt, csak bégetett,
          Az kapott dicséretet.

          Ki oda se ballagott,
          Még jutalmat is kapott,
          Így hát egy se ment oda,
          Meg is szűnt az iskola.


          9. Kicsikkel Richard Scarry magyarra fordított “Tesz-vesz város” című könyvét olvasgattuk és megkerestük/megbeszéltük az előforduló mesterségeket.



          10. Nagyok egy ősz témájú böngésző könyvben keresgéltek foglalkozásokat. Ki talál többet? alapon.


            ERRE CSÖRÖG A DIÓ... ARRA MEG A MOGYORÓ...

            TÉMÁNK: AZ ŐSZ

            1. Klasszikus játékkal kezdtük az elmúlt foglalkozást:

            Erre csörög a dió,
            erre meg a mogyoró…
            Gyere pajtás fogj meg engem,
            itt állok az ajtószélen!


            Bekötöttük az egyik gyerek szemét egy sállal. Volt egy üveg diónk és egy üveg mogyorónk. A két üveg kézről kézre járt miközben a dalt énekeltük. Júlia végig furulyán kísérte a játékot. A bekötött szemű gyereknek meg kellett fognia azt, akinél a diós vagy a mogyorós üveg éppen volt. Ha sikerült, cseréltünk.
            Azaz annak a gyereknek a szemét kötöttük be, akit elkaptak. A játék végén a gyerekek jóízűen megették az összes diót és mogyorót. :-)

            2. Főzőcskéztünk. Fogtunk egy üstöt (vagyis üst híján egy öntöttvas lábast…) és egy nagy fakanalat.



            Minden gyerek más-más őszi tárgyat (mogyorót, diót, gesztenyét, sárga tölgylevelet vagy csipkebogyót) tartott a kezében. A következő versikét ismételtük folyamatosan, miközben a gyerekek beleszórták az üstbe az éppen elhangzó termést:

            Őszi főzőcske

            Keresek egy üstöt,
            mindent bele gyűjtök

            Bokor alól mogyorót,
            nagy fű közül a diót,
            árokpartról gesztenyét,
            tölgynek sárga levelét,
            csipkebogyó bokrot,
            mindent bele hordok.

            Fakanállal a kezemben
            énekelek jókedvemben,
            gyönyörű szép színekben
            ősz pompázik üstömben.

            Kevertünk-kavartunk…nagyon élvezték a játékot. A végére a verset is megtanultuk nagyjából. Azért gyakorolni kell még otthon, hogy rögzüljön teljesen!!! (A verset a gyerekek megkapták kinyomtatva.)



            3. Kreatív foglalkozás. Baglyokat készítettünk papírból és különböző színű préselt falevelekből. Nagyon kedves kis alkotások születtek... Előzőleg felrajzoltunk egy fát a fehértáblára a baglyoknak. Ide ragasztottuk fel az elkészült remekműveket.




            4. Elolvastuk a Kippkopp könyvsorozatból (Marék Veronika) a Kippkopp és Tipptopp című könyvet. Az őszről szól: Tipptopp, a gesztenyekislány őszi falevelekkel próbálja magát különböző állatoknak álcázni, hogy azok befogadják őt házukba a hideg őszi éjszakában. Sajnos nem jár sikerrel. Végül találkozik Kippkoppal, akivel összeköltözik és attól a pillanattól kezdve elválaszthatatlanok.


            A gyerekek figyelmesen hallgatták végig a mesét. Valamelyik gyerek örült is, mert nekik otthon pont az a Kippkopp rész van meg, amikor később a gesztenyegyerekek születnek. Így megismerhette az előzményeket… :-)

            A nagyok saját maguk olvasták fel a történetet. Nagyon ügyesek voltak!

            Előzőleg készítettünk otthon gesztenyegyerekeket, hogy jobban szemléltessük a mesét. Ti is készíthettek otthon, ha van kedvetek hozzá... A gyerekek nagyon élveznék. Persze alkotás közben kötelező a magyar nyelvet használni! :-)

            Mese közben tisztáztunk egy gyakori dilemmát... :-)
            5. Érzelmeket tanultunk őszi témában. Egy mintalapra előzőleg sok-sok arckifejezést rajzoltunk és odaírtuk a hozzájuk tartozó érzelmeket is. A gyerekek választottak az arckifejezésekből egyet és felrajzolták egy gesztenye világos részére. Meg is neveztük a felrajzolt érzelmet: vidám, mosolygós, mérges, szomorú, aggódó, meglepődött, kételkedő, elérzékenyült, kérdő, stb.


            Ezt követően mindenki kapott egy lapot, amin négy gesztenye volt található. Ezekre is kellett egy-egy érzelmet rajzolni. Aki tudott írni, az mellé is írta, hogy milyen kedve van az adott gesztenyének.