VÁSÁROZTUNK A JÁTÉKVÁRBAN...



Meglepően kevesen voltunk, de nagyon-nagyon jól sikerült a foglalkozás! :-)

TÉMÁK: WEÖRES SÁNDOR – ŐSZ, ŐSZI VÁSÁR – FOGLALKOZÁSOK

1. Ritmusos, verselős játékkal kezdtük a foglalkozást.
Weöres Sándor “Galagonya” című versét adtuk elő. Körbe ültünk a szőnyegen.


Megnéztük képen, hogy milyen bokor/bogyó valójában a galagonya, majd néztünk egy cicás képet a vers írójáról, Weöres Sándorról. A vers könnyebb megértése érdekében, középen elhelyeztünk több kinyomtatott kedves gyerekrajzot a versről.




Mindenki válsztott egyet a csörgős, zörgős, kopogós, dobolós hangszerek közül. Ezt követően indulhatott az atrakció! :-) Először halkan és lassan kezdtük a verselést, majd egyre gyorsabb és hangosabb ritmusokba mentünk át… ezután újra lassítás következett. A hangszerekkel mindig igazodtunk a folyamatosan változó tempóhoz. Sokszor elismételtük a verset, jó móka volt!




2. Vásároztunk. Előre elkészítettünk egy őszi vásárstandot. Hogy mi jó volt kapható? Alma, körte, szilva, szőlő, mogyoró, dió, szelíd gesztenye, sütőtök és finom idei must (szőlőlé).

A legjobb az volt a vásárban, hogy valódi volt.


Valósághű forint bankjegyekkel és érmékkel fizettünk és amit megvettünk, azt meg is ettük/ittuk. Egyidejűleg mindig három kofánk/vásárosunk volt, a többiek pedig vásárlók voltak. Nagyon gördülékenyen folyt az adás-vétel. A gyerekek ügyesen használták a magyar nyelvet, miközben megismerkedtek a forinttal és az őszi finomságokkal egyaránt. Nem beszélve arról, hogy így egy kis számolásos matematikát is belecsempésztünk a játékba. :-)



Ezt követően áttértünk a foglalkozások témára. Kicsik és nagyok külön-külön csoportban és teremben folytatták a rájuk szabott feladatokat/játékokat.

3. A kisebbekkel foglalkozások témájú párosító játékot játszottunk. Egy-egy foglalkozás két kártyaelemből állt. A szakembert össze kellett passzítani szakmájának eszközeivel. (Pl.: orvos --- betegágy, sztatoszkóp, lázmérő.) A 40 kártyát véletlenszerűen szétszórtuk a szőnyegen. A gyerekeknek meg kellett keresni az összetartozó kártyapárokat és meg kellett nevezni az adott szakmát. Miután minden kártyát összepárosítottunk, újra végigmentünk a szakmákon és megneveztük a foglalkozásokat.



4. Nagyokkal is játszottunk párosító játékot. Nekik az volt a feladatuk, hogy az írott szakmameghatározást kellett összepárosítani a hozzá tartozó képpel. Fel kellett olvasniuk a szöveget, értelmezni azt, majd megkeresni a hozzá tartozó képet.
Pl.: Haj, bajusz, szakáll nyírásával, frizurák készítésével foglalkozó szakember. --- fodrász.

5. Klasszikus játék következett. Vegyük példának Lilit: Lili kiállt a szőnyeg közepére és a következőt mondta: “Amerikából jöttem, mesterségem címere… L!” A gyerek saját nevének kezdőbetűjét mondta és mesterségének (amit el kellett mutogatnia vagy körül kellett írnia) kezdőbetűje is ezzel a betűvel kezdődött. Lilinek a lovász mesterséget kellett elmutogatnia és beszéddel körülírnia úgy, hogy nem ejthette ki a lovász szót. Miután sikerült kitalálni a mesterséget, megnéztük képen is az adott foglalkozást, amit a gyerekek megtarthattak maguknak emlékben. Mivel kevesen voltunk, a nagyok két-két foglalkozást is elmutogathattak. Ők a kitalált mesterséget rá is írták az adott kép hátuljára.

6. A nagyok egy mondatban leírták, hogy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek.
Pl.: “Ha nagy leszek állatorvos szeretnék lenni, mert nagyon szeretem az állatokat.”

7. Megtanultuk és sokszor elénekeltük Weöres Sándor “Sehallselát Dömötör” című versét. Kicsikkel újra elővettük a hangszereket, hogy zenei aláfestést adjunk a dalnak, miközben libasorban masíroztunk a teremben körbe-körbe.
A nagyok meghallgatták a dalt tableten Halász Judit előadásában.
Ezután megbeszéltük és képeken megnézegettük a versben előforduló 5 ősi mesterséget: pék, szakács, kovács, takács, ács.

Sehallselát Dömötör

Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szűcs az ács,
zabszalmát sző a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg irt,
ő csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot,
s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

8. Nagyokkal elolvastuk Weöres Sándor “Liba pék” ill. “A birka-iskola” című műveit. Meg is beszéltük a versekben előforduló mesterségeket.

Liba pék

Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.

Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen hajolnál!

Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.

Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem búsulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!

Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!



A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.


9. Kicsikkel Richard Scarry magyarra fordított “Tesz-vesz város” című könyvét olvasgattuk és megkerestük/megbeszéltük az előforduló mesterségeket.



10. Nagyok egy ősz témájú böngésző könyvben keresgéltek foglalkozásokat. Ki talál többet? alapon.