KARÁCSONY


Gyorsan elrepült ez az év! Újra itt a karácsony, amit megünnepeltünk a játékvárban is.

1.   Mivel úgysem bírtuk volna ki, hogy idő előtt ne csenjünk a tepsiben illatozó mézeskalácsból, úgy döntöttük, hogy mindjárt a foglalkozás elején nekiállunk kidekorálni a dióval, mandulával díszített karácsonyi sütiket. Így a habnak is bőven lett ideje megszáradni.

A gyerekek izgatottan segítkeztek. Természetesen mindenki meg akarta próbálni szétválasztani a tojásokat..


Az első adag tojásfehérje sajnos nem verődött fel, mert egy kis sárgája bele került a tálba, de a második próbálkozás teljes sikerrel járt. A gyerekek felváltva fogták a robotgépet. 


Hozzáadtuk a porcukrot (amit természetesen meg kellett kóstolnunk, mielőtt belezúdult az edénybe) és jó kemény habbá vertük. A gyerekek kiválaszthatták, hogy milyen színű legyen a hab. A fele társaság pirosat szeretett volna, a többi pedig kéket, így kétfelé vettük a tál tartalmát. 



Kinyomó zacskókba töltöttük a mézes-mázos habot és már lehetett is dekorálni. A hab tetejét mindenféle cukorkákkal, csokireszelékkel díszítettük. Ínycsiklandozó remekművek születtek!





2.   Ezután úgy éreztük, hogy mozognunk kell egy kicsit. A teremben előzőleg felragasztott párhuzamos csíkokon képeket helyeztünk el betlehemes személyiségekről és állatokról.

Felragsztottunk a táblára 4 csillogós jászolt és 4 csoportot alkottunk a gyerekekből.  Sorverseny szerűen időre kellett összerakni a jászolt úgy, hogy a csapat első tagja elfutott az első csíkig, onnan felvette az első keze ügyébe akadó figurát és felragasztotta azt a táblára, a jászolba. 

A második gyerek is az első vonalról vette fel a figurát, amennyiben volt még rajta olyan személyiség, ami nem szerepelt a csapatuk jászolában. Ellenkező esetben el kellett futnia a második csíkig. És ez így ment, amíg a 7. csikról is fel nem került minden kártya a táblára.



A leggyorsabb csapat nyerte a játékot, persze a gyorsaság mellett hibátlanul is kellett dolgozni.


Bizony volt olyan csapat, ahol hiányzott József, a szomszédos jászolban viszont kettő is volt belőle! J

3.   A szaladgálós játék után kicsit leültünk a polifóm szőnyegekre és elővettük a hangszeres dobozt. Mindenki választott egyet magának belőle. Ezután elindítottuk és többször meghallgattuk Gryllus Vilmos: “Fehér Karácsony” című dalát. Próbáltunk vele énekelni, miközben ritmusra megszólaltattuk a hangszereket. Jól sikerült!




4.   A következő feladatban ismét szárnyakat adhattunk a kreativitásnak! Ajándékcsomagokat díszítettünk, amihez újrahasznosítottuk a Budapest foglalkozáson épületeknek használt, becsomagolt dobozokat.

Gyorsétkezésnél használatos hungarocell tálcákat nagyobb kockákra vagdostunk. A gyerekek ezekbe a fehér lapocskákba, ceruzával karácsonyi mintákat véstek. 















A hungarocell lapot ezután (a Munkácsy foglalkozásról megmaradt) festékekbe mártották és rányomatolták a mintát a dobozokra. 




A dobozokat ezen kívül mindenféle más dologgal díszíthették. Szebbnél szebb ajándékok készültek! Még jó, hogy a súlyuk elárulta, hogy kár kinyitni őket, mert úgyis üresek a dobozok…



Közben feldíszítettük a karácsonyfánkat is. Nem hagyhattuk veszni a csodaszép nyomdákat sem, így a fára felkerültek a kidíszített hungarocell lapocskák is!





Persze végig magyar karácsonyi zene szólt a foglalkozáson. Végszóra megszólalt a “Mennyből az Angyal…” is, mi pedig körbe álltuk a gyönyörűen feldíszített karácsonyfát.


MUNKÁCSY MIHÁLY



Szép témát választottunk mára és az a tény, hogy a gyerekeknek is nagyon tetszett, igazán boldoggá tett bennünket. Munkácsy Mihály a leghíresebb magyar festők közé tartozik. Sikerült is bekukucskálnunk egy kicsit az életébe… Átéreztük, hogy mennyi idejébe és pénzébe kerülhetett a festőnek  egy-egy neves festmény elkészítése. A modelleket hónapokon át fizetnie kellett és az ihlet sem jött nap mint nap…



Először is meg kellett ismerkednünk a sosem hallott névvel: Munkácsy Mihály. És, hogy nehogy az egyik fülünkön bemenjen, a másikon pedig ki… fordítva tártuk fel a festő kilétét.
12 gyerek és felnőtt magára húzott egy-egy zsebes mezt. Minden mezen egy-egy betű szerepelt. 


A fennmaradó gyerekeknek úgy kellett sorba rendezniük a betűket viselő társaikat, hogy a betűket sorban elolvasva megkapjuk a festő nevét.  M-U-N-K-Á-CS-Y   M-I-H-Á-LY   Itt-ott segitettünk azért. Pl., hogy a vezetéknevet piros mezet viselő gyerekekből lehet kirakni, a keresztnevet pedig a zöldekből… illetve, hogy mindkét név M betűvel kezdődik.


A festő nevét végül felírtuk a táblára, hogy mindenki jól lássa! :-)



Négy csoportot alkottunk. Minden csoport kapott képeket különböző festményekről. Beszélgettünk…, hogy mi minden található a festményeken, mi történik éppen a képen, miért festhette a festő, stb.


Illetve keresős játékot is játszottunk a kicsikkel mint, hogy “Keresd meg a pipát/kutyát/festőállványt, stb. a képen!”.
A nagyokkal szépen el tudtunk mélyedni egy-két képben, mint például a “Siralomház”, ami egyébként nem könnyű téma.


A kisebbek hamarabb elfáradtak a feladatban, így ők (és a festős kedvű nagyok) leírtak vagy lerajzoltak a festményeken szereplő dolgokból egy-kettőt. 



Elena munkája

A képeket végül halmazokba csoportosítva felragasztgattuk az ajtóra. Pl.: Melyik kép témája az otthon? Ezen belül, melyik kép szereplői szegények és melyeké gazdagok?


Ezt a feladatot a tavaly már Szinnyeivel sikert aratott kirakós (puzzle) játék követte. Három fontos Munkácsy képet (“Ásító inas”,“Rőzsehordó nő”, “Köpülő asszony”) több példányban kinyomtattuk, darabokra vágtuk, lamináltuk, majd újra kivágtuk. Így készültek el a kirakók.
















A kisebbek egy kép után elfáradtak, míg a nagyok mind a három festményt kirakták. Ez érthető is!


Ezután még jobban elmélyedtünk a fenti három képben. Mindenki kapott egy hiányos nyomtatványt a festményekről. Maguknak a gyerekeknek kellett kiegészíteni a képeket vízfestékkel, zsírkrétával… 



Szép munkák születtek!






Az utolsó játék volt persze a legjobb! Átéreztük a modellkedés terhét. Hogy milyen nehéz feladat napokig, hetekig mozdulás nélkül modellt állni. Ehhez persze mindenféle maskarát öltöttünk magunkra. 





A gyerekek izgatottan várták, hogy végre ők következzenek. Expressz díszletet készítettünk, a sorra kerülő gyerekek pedig beálltak az adott képnek megfelelően. 

 




Természetesen festőink is voltak, valódi álvánnyal, palettával. Nagyon szépen festettek, csak lassan… pont ahogy Munkácsy is anno. Volt olyan képe, ami kereken egy év alatt készült el.