MAGYAR ÉTELEK

TIZEDSZER A JÁTÉKVÁRBAN...

Téma: MAGYAR ÉTELEK – nyelvtan: "LY-J"


Végre együtt a csapat a téli szünet után! Főztünk, ettünk-ittunk, persze csak játékból… Több gyereknek ez utóbbi tény hatalamas csalódást okozott, hiszen ők igazából rendeltek húslevest, rántott húst és palacsintát. Ehelyett minderről gyönyörü szép, ínycsiklandozó fotókat kaptak csak… Hmmmm. Ez a mi “hibánk” és igazuk is van! Ugyanis elveinkből (minél több érzékszervre ható nyelvátadás) adódóan az evés-ivás nem elképzelhetetlen a foglalkozásokon... :-D

1. Kis nyelvtannal megfűszerezett játékkal kezdtünk. Minden gyerek kapott egy mezt (pirosat vagy zöldet), amit hordania kellett egész foglalkozás alatt. A mezeken képek voltak hozzá tartozó szavakkal. A zöld mezeken LY-os szavak szerepeltek, míg a pirosakon J-s szavak. Miután színek szerint két csoportba rendeződtünk, a gyerekeknek meg kellett mondaniuk, hogy a színeken kívül milyen más hasonlóság van a csapatok tagjai között? A nagyoknak sikerült rájönni a megfejtésre. :-) Ezután sorra szólítottuk a gyerekeket a mezükön szereplő nevük szerint: papagáj, hajó, bagoly, gólya, tojás, golyó, kastély, király, majom, stb. A szólított gyerek felrakta a kezét. Így ismerkedtünk a szavakkal, illetve, hogy melyik szó melyik csoportba tartozik. Észrevétlenül tanultunk, hiszen elvileg csak a csapatok tagjait ismertettük… :-)




2. Ezután kezdődhetett a klasszikus iskolai játék: “Királyom, királyom, adj katonát!”
A csapatok egymással szembe álltak láncba fogódzkodva (egyfajta várfalat alkotva). Egy - egy csapat katonái felváltva, nekifutásból próbálták egymás láncát elszakítani. Akinek sikerült, az a szakítás helyéről elvitt magával a saját csapatába (várába) egy játékost. A következő párbeszéd zajlott a két csapat (vár) között:

• Királyom, királyom adj katonát!
• Magamat vagy rongyos bakát?
• Jöjjön az a híres, nevezetes “kastély” nevű!

És a “kastély” nevű gyerek megpróbálta átszakítani a másik csapat láncát. Ha nem sikerült, akkor beállt az ellenfél csapathoz.


3. Éttermeset játszottunk. Voltak asztalok, felszolgálás és konyha. A konyhában a szakácsok szakácssapkát viseltek.


A pincéreknek fekete csokornyakkendőjük volt. Tálcákkal, jegyzettömbökkel és ceruzákkal közlekedtek.


A vendégek egy köteg forint játékpénzzel a kezükben asztalhoz ültek és vártak, amíg a pincérek meghozták az étlapokat.


 A pincérek persze segítettek az ételek kiválasztásában. Illedelmesen viselkedtek… úgy, ahogy kell. Felvették a rendelést (felírták a jegyzetfüzetbe) és siettek a konyhába: “Gulyásleves és mákosguba rendel!” kiáltották. A szakács buzgón kereste a receptet… Megvan! Gulyásleves: olaj, hagyma, kockázott hús, fűszerpaprika, víz, krumpli, répa. A szakács gyorsan megkereste és beleszórta a lábasba a hozzávalókat.


Amikor minden hozzávaló a lábasban”rotyogott”, kavart rajta egyet és elkiáltotta magát: “Gulyásleves kész!” A pincér felszolgálta a bográcsban tálalt finomságot (sajnos csak fényképen). A vendég miután jóllakott, fizetett.
Minden vendégre jutott egy pincér és egy szakács. Később szerepeket cseréltünk. Jól sikerült a játék! A gyerekek örömmel vállalták magukra a szerepeket! Meg is éheztünk!!! :-)


4. Kreatív játék következett. Megismerkedtünk a pirospaprikával. Képeket nézegettünk paprikafűzérekről, őrölt fűszerpaprikáról és a tihanyi paprikaházról. Megbeszéltük, hogy mely magyar ételek elengedhetetlen hozzávalója a pirospaprika.

Megszagoltuk a fűszert és kezdődhetett a legjobb rész:

Egy zöld kartonlapra előre megrajzoltunk egy paprikát. Be kellett ragasztózni az egész lapot, majd paprikával behinteni csak azt a részt, ahol a paprikarajz volt. Amikor ez készen volt, ráhelyeztünk a zöld lapra egy parikaformájú lyukkal ellátott fehér kartonlapot.
Csinos kis képek születtek! Igyekeztünk viszonylag tisztán dolgozni és nem összepaprikázni a ruhákat…. Elnézést a szülőktől, ha ez nem sikerült! Persze a legmókásabb az volt, hogy be lehetett pirosra festeni az orrunkat… :-)


5. Kicsiknek meséltünk, illetve bábokkal kiskonyhásat játszottunk. Vittünk egy gyerekkonyhát játék ételekkel és edényekkel. Nagy sikere volt! A kicsik nagyon szeretik a szerepjátékokat és ez az egyik legjobb észrevétlen tanulási forma! :-)

6. A nagyoknak emlékezetből fel kellett írni a táblára azokat a szavakat, amiket a mezeken láttak a foglalkozás során. Amikor már nem emlékeztek többre, lediktáluk a maradék LY-os és J-s szavakat. A helyesírási hibákat ezután saját maguknak kellett kijavítaniuk. Az összes mezen szereplő képet és szót kicsiben is kinyomtattuk (a tartósság érdekében be is lamináltuk). A gyerekeknek meg kellett keresni a megfelelő kártyákat a sokaságból és a kártyák segítségével ki kellett javítaniuk saját hibáikat.



Az LY-os szavak zölddel voltak jelölve, a J-s szavak pedig pirossal. Reméljük, hogy a vizualitás is segített abban, hogy később eszükbe jusson a korrekt írásmód!

A magyar nemzet színei is előkerültek a foglakozáson. Nem véletlenül, mind a mezek, mind az elkészített pirospaprika képek is piros-fehér-zöld színeket kaptak.


    HIDEG TÉLI HANGULAT A JÁTÉKVÁRBAN...

    Téma: A TÉL


    7 gyerekből álló kis csoportocska volt ez a mostani… Így utólag elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy kevesen voltunk, megérte foglalkozást tartani… nagyon jól éreztük magunkat mindannyian és jó sok mindent tanultunk is:


    1. Igazi téli hideg volt a teremben, hiszen a karácsonyi ünnepek alatt nem volt fűtés az UGT-ben.

    A szőnyegre kuporodtunk és kényelembe helyeztük magunkat a párnák között. Elképzeltük, ahogy kint hull a hó, csupa fehér minden, hideg van, mi pedig bent ülünk a meleg szobában. A kandallóban ropog a tűz… közben Gryllus Vilmos: “Duruzs darázs” című dalát hallgattuk és énekeltük halkan. “Duruzsol a tűz, darazsol a hó. Ilyenkor idebenn ülni jó.” Egyszerű, fülbemászó, sokszor ismétlődő szövege van a dalnak. Jó kis meghitt hangulatot teremtettünk kezdésnek.

    2. Beszélgettünk a karácsonyi ünnepekröl… Kihez ki érkezett? Télapó, Jézuska, angyalkák vagy a 3 Királyok? A gyerekek elmesélték, hogy mi mindent kaptak… Volt aki társasjátékot, volt aki szánkót és volt aki Lego rendőrautót…

    Aztán beszélgettünk a hóesésről:
    Hogyan lehet másképpen mondani azt, hogy “Esik a hó!”??? (“Hull a hó!” vagy “Havazik.”)
    Milyen havazási formákat ismerünk??? (hószállingózás, hóesés, hóvihar, havaseső)
    Mit lehet a hóban játszani??? (szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni, hókunyhót építeni)

    3. Ezután a gyerekek meglepetésére fehér polisztirolhab (közönséges nevén hungarocell) labdákat vettem elő egy zacskóból… és indulhatott is a hócsata!!! Akit eltaláltak, annak mondania kellett egy téllel kapcsolatos szót (hideg, kabát, sapka, hó, Jézuska, szánkó, hóember, stb.) A szavakat a két nagyobb lány felírta a táblára és rajzot is készítettek hozzá.


    4. A következő játéknak is nagy sikere volt. Megtanultuk Kányádi Sándor: “Betemetett a nagy hó” című versét:

    Betemetett a nagy hó
    erdőt, mezőt, rétet.
    Minden, mint a nagyanyó
    haja, hófehér lett.

    Minden, mint a nagyapó
    bajsza, hófehér lett,
    csak a feketerigó
    maradt feketének.

    Egy kartonlapra előre megrajzoltam egy erdős-mezős tájat egy kis kunyhóval, amelynek ablakán nagyapó és nagyanyó kukucskált ki. Persze a feketerigók sem hiányozhattak. A nagy lányok hangosan felolvasták a verset, majd minden gyerek kapott egy pamacs vattát. Miközben újra és újra a verset szavaltuk közösen, a képet beterítettük hóval. Azaz, vattát ragasztottunk a fákra, a mezöre, a kunyhóra, az égre, a levegőbe….még a napot is eltakartuk. Csak a feketerigó maradt feketének! Pont, mint a versben… :-)


    A vers megzenésítésre is került. ITT meghallgathatjátok az Alma Együttes előadásában.

    5. Mindenki kapott 8 kiszínezhető képet. A képek egy hóemberépítés történetét jelenítették meg. A gyerekeknek időrendi sorrendbe kellett rakni az eseményeket.


    A nyolcadik, utolsó képen csak egy napocska szerepelt. A gyerekeknek ki kellett egészíteni a képet. Le kellett rajzolniuk, hogy mi történhetett a hóemberrel, amikor kisütött a nap. A történethez egy szójegyzék is tartozott, ami alapján elmeséltük közösen a hóemberépítés jeleneteit. A szókincs-lista szavait a nagyok felovasták és megbeszéltük az ismeretlen szavakat, mint “szén”, vagy “egyensúlyoz”. Az olvasni tanuló kisebbek is elolvastak egy-két szót a listából. A képeket közben elkezdték kiszínezni. Tetszett a gyerekeknek a feladat. Abba sem akarták hagyni a színezést...


    6. A teremben elrejtettük egy tél témájú kirakó részeit. A kicsiknek meg kellett keresni a részeket, majd közösen összerakni a kirakót. Ügyesen együttmüködtek a gyerkőcök! Végül megbeszélgettük, hogy mi minden történik a kirakott téli képen.


    7. Meghallgattuk Bródi János “Micimackó” című dalát Halász Judit előadásában.

    8. A két nagyobb lánnyal nyelvtanoztunk egy kicsit. De természetesen nem “száraz” módon. Az igekötőket gyakoroltuk sapkás, sálas pingvinekkel. 8 halmazt rajzoltam a táblára. Minden halmazba egy-egy pingvin került (felragasztottuk őket blutec-kel). A pingvinek pocakjain egy-egy ige szerepelt: mos, ad, talál, esik, akad, dob, lát, megy. Tehát minden igéhez tartozott egy halmaz. A halmazokba olyan pingvineket kellett keresni, amelyeknek pocakján az igéhez illő igekötő szerepelt. (meg-lát, rá-lát, be-lát, fel-mos, ki-mos, le-mos, ki-talál, fel-talál, be-talál, be-dob, össze-dob, le-megy, fel-megy, fel-akad, össze-akad, meg-akad, ki-akad, stb.) Akadt olyan ige, amihez 8 igekötőt is találtunk. Az összeállított szavak jelentését megbeszéltük és le is írtuk egy papírra.



    9. A kicsiknek elmeséltem Zdenek Miler “A világ leggazdagabb verebe” című könyvét.