ITT A TAVASZ TRALLALA…


Újra a régi kerékvágásban, az UGT épületében. Mosolyognom kell, amikor kislányom az UGT logóját és épületét gyermeki ártatlansággal A (nagybetűs) JÁTÉKVÁRnak képzeli és rettenetesen büszke rá, amikor meglátja…


Legutóbbi témánk a TAVASZ volt.


Tanultunk festészetről, virágokról és méhecskékről,
miközben nyelvtant is csempésztünk a játékba: a tárgyesetet. Nem is volt olyan egyszerű!


1. Júlia furulyázott, “A tavaszi szél vizet áraszt…“dallamát. A gyerekek között nyomtatott képeket osztottunk ki tavaszi virágokról. A kártya egyik felén egy fotó volt látható a virágról, a másik felén pedig a virág neve “puskának”, írott betűkkel. Több gyerek rácsodálkozott, hogy nem tudják elolvasni pl. az “r” betűket. Megbeszéltük, hogy Magyarországon ilyen betűkkel tanulnak írni a gyerekek… azért, hogy ne legyen ismeretlen számukra, ha egyszer valahol találkoznak esetleg magyar írott szöveggel.


Miközben szólt a furulyaszó, egy hagyományos piros-fehér pöttyös labdát dobáltunk egymásnak és mi is énekeltük a dalt. Amikor a “virágom, virágom” részhez érkeztünk, a furulyaszó abbamaradt. Az a gyerek, akinél éppen a pöttyös labda volt, beletette a kör közepére elhelyezett kosárba a kezében lévő virágot. A következő mondatot mondta hangosan úgy, hogy mindenki értse: “Beleteszem a hóvirágot (ibolyát, kankalint, nefelejcset, napraforgót, stb.) a kosárba.” Ebben a feladatban virágok neve mellett megtanultunk egy nagyon szép magyar dalt, illetve a tárgyeset használatát.

2. SZINNYEI MERSE PÁL festészetével és tavaszi témájú képeivel ismerkedtünk. Két ismertebb festményt (A lila ruhás hölgy, A majális) többször kinyomtattunk és darabokra vágtunk. A gyerekek életkorának megfelelő, különböző darabszámú kirakó játékokat kaptunk. A kirakó részeit a tartósság érdekében lamináltuk. A gyerekek kettes csoportokba rendeződve gyűrkőztek meg a kihívással. A legkisebbek 7 darabos, a legnagyobbak 27-28 darabos kirakókat kaptak. Miután elkészültek a képekkel, megnevezték, hogy Szinnyei melyik festményét ábrázolja a kirakójuk.




3. A MÉHEK ÉLETE. Képeket nézegettünk méhekről, méhkirálynőről, kaptárakról, mézről, sejtekről, a metamorfózisról, stb. A nagyokkal hosszasan beszélgettünk a témáról. Megbeszéltük, hogy hogyan hívják magyarul a rovarok spanyol biológia órán már megismert részeit (fej, tor, potroh), a méhcsalád tagjait (dolgozók, herék, méhkirálynő), a méhek átalakulásának fázisait: pete, lárva, báb és a kifejlett méh, stb. A gyerekeket érdekelte a téma és ügyesen közbe is szóltak, hiszen az előző napi La Hiruela-i kiránduláson pont a méhek életéről volt szó.

Minden kifejezést leírtunk, majd tárgyesetbe raktuk a szavakat, arra kérdésre válaszolva, hogy “Mit láttunk a képeken?”. Aztán minden nagylány kiválasztott a virágos kosárból három-három virágot. A neveiket le is írtuk a papírra, persze tárgyesetben, hiszen beletettük az adott virágot a kosárba. Jutalmul a nagylányok haza vihették a kiválasztott képeket. Nagy volt az öröm!!!

4. A kicsikkel méhecskés korongokat színeztünk. Minden méhecskés körlapon a magyar ABC egy-egy betűje szerepelt. Miután elkészültek, mondaniuk kellett az általuk kiszínezett méhecskéhez tartozó betűvel egy-egy szót. A nagyobbak több méhecskebetű összerakásával szavakat is alkottak, mint méhecske, méz vagy kaptár.



5. Egyszerű, befejezetlen tavaszi témájú képeket nyomtattunk és lamináltunk. A kicsik gyurmával egészítették ki a képeket tetszés szerint. Készült hímes tojás, kivirágzott fa, virág, fészek kismadarakkal és esernyő az esőben.


6. Levezetésképpen a kicsiknek meséket, verseket olvastunk:

- Laporello könyv, Santos kiadó: Tavaszi szél vizet áraszt… (magyar tavaszi témájú népköltések gyűjeménye kisgyermekek számára)
- Bartos Erika, Bogyó és Babóca: Napraforgók
- Bartos Erika, Bogyó és Babóca: Babóca virágai


    MÁRCIUS 15. ÜNNEPSÉG A MADRIDI MAGYAR NAGYKÖVETSÉGEN

    Tartozok egy beszámolóval a március 15. ünnepséggel kapcsolatban…


    Nem kertelek, nagyon-nagyon jól sikerült! A gyerekek nagyon ügyesek voltak, a díszlet, a kellékek és a jelmezek végül időre elkészültek, a miliő és a nagykövetségi fogadás fantasztikus volt.

    Természetesen, ahogy az lenni szokott, még az utolsó próbán sem állt össze a kép…
    mondhatjuk úgy is, hogy hatalmas volt a káosz. A gyerekek érthető módon a hátuk közepére sem kívánták az újabb unalmas próbát, ami annyit jelentett, hogy türelmesnek kellett lenniük. Várakozni, amíg sorra nem kerültek. Persze nem csak azt kellett kivárni, amíg a többiek színpadon voltak, hanem azt is, amíg a jelenetek után a felnőttek megdisikurálták és levonták a következtetéseket…

    Érthető módon nem volt hozzá kedvük, így ahogy alkalmuk adódott rá, kisurrantak a felnőttek látószögéből és valami sokkal izgalmasabb játékba kezdtek… Persze a gyerekhajkurászásban, fegyelmezésben a szülők is elfáradtak és legtöbbünk fején átfutott a reménytelenség gondolata…

    Ráadásul a jelmezek sem voltak még készen…vagyis úgy gondoltuk, hogy sok-sok napi és éjszakai munka után végre elkészültünk mindennel, amikor az utolsó próbán rájöttünk, hogy bizony a huszárkardok súlyát nem bírja a filc csík, amihez hozzá voltak erősítve. Ez a tény persze igénybe vett még egy éjszakát a vasárnapi próba és a keddi ünnepség között.


    Na de minden jó, ha jó a vége!!! Az ünnepség alatt varázspor szállt a csapatra és minden szenzációsan sikerült! Na jó, majdnem minden, mert kisebb bakik nélkül nem műsor a műsor… ;-)
    Felidézek egy aranyos anekdotát: Színdarabunk szegény embere úgy gondolta magában, hogy felteszi a nem használt kellékek között talált cilindert a fejére. Ebben a cilinderben tündökölt egész műsor alatt és egyikünk sem vette ezt észre… Jómódú szegényemberünk volt, vagy ajándékba kapta a cilindert egy faluba betérő nemes embertől? Ki tudja??? :-)

    Íme pár jelenet a darabból:









    A gyerekek egyébként szépen beszéltek, odafigyeltek, ügyesek voltak. A szülők is tökéletesen koordinálódtak a háttér munkákban (ami a színpadon ugyebár nem látszik). Nagyon kedves fogadtatásban részesültünk Nagykövet Asszony és a Madridi Nagykövetség részéről. A csirkepaprikás galuskával (nem beszélve a képviselő fánkról..) pedig elnyerte minden gyerek (és felnőtt) “pocakját”!

    Biztos vagyok benne, hogy a március 15. műsor nagy élményt nyújtott minden ünnepségen részt vevő vendégnek és szülőnek. Abban pedig még biztosabb vagyok, hogy a legnagyobb élményt mégis a gyerekek vihették haza. A hosszú, fárasztó próbák ellenére rengeteget tanultak az 1848-49-ben történtekről, a szabadságharcról, Petőfiről, Kossuthról, a huszárokról, stb. Mindemellett szemmel láthatóan élvezték a szereplést. Igazi magyarnak érzézték magukat, büszkén viselték a jelmezeket, a nemzeti színű kokárdákat és énekelték, hogy “a magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”.

    Ilyen összetett, mély tudást és élményt a színdarabban való szereplés nélkül biztosan nem tudtunk volna adni a gyerekeknek. A szülők nevében is kijelentem, hogy nagyon-nagyon hálásak vagyunk a Madridi Nagykövetségnek a lehetőségért és az anyagi támogatásért! Nagyon szépen köszönünk mindent!