NÉPDALOK (Kodály Zoltán és Bartók Béla)


1. Bemelegítő népi körjátékkal kezdtünk.

“Benn a bárány, künn a farkas,
Fuss el innét lompos farkas.
Hízik a bárány,
Szárad a farkas.
Szabad vásár mindennek,
Gazdagnak és szegénynek.”

Körben álltunk és megfogtuk egymás kezét, kerítést immitálva. A kör közepén egy kis bárány legelészett, aki arra várt, hogy kinyíljon valahol a kerítés és kiszökhessen. 
Körben jártunk és a fenti dalt énekeltük furulya kísérettel.


A dal végén, két gyerek elengedte egymás kezét és kiszabadult a bárány. Na
erre várt a farkas,
aki ezidáig a sarokban várakozott türelemmel. Elkezdte kergetni a bárányt… 3 kört futhattak. Ha a farkas nem tudta elkapni a zsákmányt ennyi idő alatt, akkor újra kinyílt a kerítés valahol és a bárány biztonságba húzódhatott.


Többször is megismételtük a játékot. J

2. Kodály Zoltán és Bartók Béla híres magyar zeneszerzők.

Bartók Béla





Kodály sok híres magyar író és költő vesét/írását megzenésítette. Ezen kívül egész életében foglalkoztatta a vidéki népesség egyszerű zenéje. Gyűjtötte a népzenét. Bartók Bélával, aki szintén szerette a népi zenét, egy ilyen gyűjtőútja során ismerkedett meg.



Meghallgattuk és kivetítőn megnéztük az egyik legszebb magyar népdal, a “Kis kece lányom” feldolgozását (Gryllus Vilmos).










Táncoltunk is a dalra. Begyakoroltunk egy egyszerű koreográfiát.





3. KODÁLY egy napon kirándulni volt a Bakonyban. Egyszer csak egy csapat osztálykiránduláson részt vevő lányra lett figyelmes, akik nagyon hamisan, rosszul énekeltek. Ekkor ráébredt arra, hogy mennyire fontos az, hogy a gyerekek már a korai iskolaévekben, sőt már az óvodában tanuljanak ének-zenét. Ezután egész életét annak szentelte, hogy a gyerekekkel (minél játékosabb formában) megismertesse a zenét. Többek között a népdalokat és a szólmizációs kézjeleket használta eszközül. Nem csak gombócokat csíkokra rajzolva lehet szólmizálni, hanem mutogatva is... Minden dalt el tudunk mutogatni a kezünk segítségével.


Felidéztük a hangokat, amiket ismerünk:  dó-ré-mi-fá-SZÓ-lá-TI-dó

És megismerkedtünk az egyes hangoghoz tartozó kézjelekkel.



Megnéztük a Muzsika Hangja c. musical “Dó-ré-mi” betétdalát:



Majd megpróbáltuk elmutogatni az óra elején tanult “Benn a bárány”-t:

szó szó szó lá   szó szó mi dó
szó szó szó lá   szó szó mi dó
szó   szó lá   szó mi   Z
szó   szó lá   szó mi   Z
szó fá mi ré   dó dó   dó
szó fá mi ré   dó dó   dó



Nem baj, hogy úgy mutogattunk, mint egy birkacsorda (össze-vissza), hiszen erről szólt a dal! J

4. Ezután Zorka kérésére (három csoportra osztódva) elénekeltük kánonban a következő dalt:

“Ég a város, ég a ház is,
Nem is egy ház, hanem száz is.
Tűz! Tűz! Tűz! Tűz!
Jaj, de messze a kanális!”

Nem is lett olyan szörnyű! J

5. Játékos szövegértés következett… A terem falaira különböző képeket ragasztottunk. A dalokat hallgatván mindig ahhoz a képhez kellett futni, amelyik éppen elhangzott a dalban.
Ez nagyon jó gyakorlat, mert a gyerekek erősen hegyezik a füleiket, hogy megértsék a dalszöveget.

piac ma és régen



Két dalt hallgattunk:

“A horgosi csárda ki van festve…”
Képek hangszerekről: cimbalom, nagybőgő, hegedű, tambura, klarinét

“Elmentem a piacra…
Képek a pereckészítés folyamatáról: piac, búza, malom, garat, liszt, perec, megeszik a gyerekek

6. Szolmizációs memória játékot játszottunk a nagyokkal és a kicsik egy csoportjával.




Közben BARTÓK BÉLA: Gyermekeknek, Allegro, Sz.42 zeneművét hallgattuk háttérzeneként.

7. A nagyokkal meghallgattunk egy népdalt:

“Nézd meg lányom nézd meg jól, ki kopogtat az ajtón?
Sej anyám a juhász, a subáján tetü mász´.
Nem köll nékem az!”és így tovább… 
(kanász, paraszt, csikós, kovács, cigány, báró, takács, diák)

Minden kérőről volt egy kép az asztalon. Az egyes részek után megállítottuk a zenét és a gyerekek hallás alapján leírták egy papírra a kérő nevét, majd megkeresték a képek között, hogy kiről van szó.
Izgatottan vártuk, hogy ki lesz a nyerő!?




“Nézd meg lányom nézd meg jól, ki kopogtat az ajtón?
Sej anyám a diák, olyan, mint a gyöngyvirág.
Az köll nékem az!”

Végül a diákot választotta a lány.

Felmerült a kérdés, hogy mennyi idős lehetett a lány, mert a Justin Bieberhez hasonló, 18. szd.-i stílusban öltözött jóképű fiú elég fiatalnak tűnik a képen.
Megbeszéltük, hogy régen már 12-14 évesen férjhez adták a lányokat, úgyhogy lassan az ő fejüket is beköthették volna már. Na ez nagy meghökkenést váltott ki a lányokban… J

8.  Egy lapon mindenki megkapta a

“Ha én cica volnék, száz egeret fognék.
De én cica nem vagyok, egeret sem foghatok.”  gyerekdal kottáját. 

Közösen elénekeltük a dalt, majd mindenki a hangjegyek fölé írta a szolmizációs hangokat. (figyeltünk arra, hogy magyarul nem sol, hanem szó, ill. nem si, hanem ti)




Ezután következett a mutogatás. Mindenki külön-külön elmutogatta és elénekelte a dalt. Nagyon ügyesek voltak a lányok!






9.  A kicsik egy részével körjátékokat játszottunk:

“Körben áll egy kislányka…”
“Elvesztettem zsebkendőmet…”



A fiúk “Húzz-húzz engemet, én is húzlak tégedet, amelyikünk elesik, az lesz a legkisebbik.  játékot játszottak.

10.  Végül színeztünk két csoportban. 

Az egyik csapat “A juhásznak jól van dolga…” népdalt hallgatta, míg a másik csoportnak az “Ennek a gazdának szép kocsija van…” dalt kapcsoltuk be.

A gyerekek dalokhoz kapcsolódó kifestőket színeztek.




 Szép munkák születtek!

BUDAPEST



A héten ünnepelte BUDAPEST a 142. életévét, hiszen 1873 őszén született Pest, Buda, Óbuda, valamint a Margit-sziget egyesítésével.

Ennek örömére úgy gondoltuk, hogy egy egész foglalkozást szentelünk Budapestnek, így közelebbről is megismertetjük a gyerekekkel a gyönyörű magyar fővárost.


Közös bemelegítő játékkal kezdtünk. Megfogtuk egymás kezét és egy nagyon hosszú láncot
alkottunk.

Az volt a feladat, hogy jól összecsomósodjon ez a lánc. Választottunk egy vezetőt...
a kis, katica jelmezbe bújt Hernán pont megfelelt erre a célra.



A katica elkezdett átbújkálni a gyerekkezek alatt, miközben húzta maga után a többi 23 gyereket. Addig-addig tekeredtünk, amíg egyszer csak nem tudtunk már megmozdulni, annyira összecsomósodtunk.


Andi, a legidősebb leányzó feladata lett volna a gyerekkupac kibogozása, de ahogy várható volt…a fiúknak nem volt elég türelme ahhoz, hogy ezt megvárják, úgyhogy a játék ezen része meghiúsult. Ettől függetlenül remekül szórakoztunk!

Ezután felvezettük a Budapest témát… megbeszéltük, hogy Magyarország gyönyörű fővárosáról van szó. Majd megnéztünk egy kis filmet a városról.

A zenére Alonso ámulatba ejtő utcai táncba kezdett… le voltunk nyűgözve, hogy mennyire ügyesen csinálja… Jó kis meglepetés program volt ez mindannyiunknak! :-)



Végre elkezdődhetett az építkezés! Mi magunk építettük fel a várost, méghozzá 3 dimenzióban… :-)

Megbeszéltük, hogy régen Óbuda, Buda és Pest külön települések voltak. 142 évvel ezelőtt egyesült a 3 város és így lett a nevük BUDAPEST. Természetesen nem lenne játékvár a játékvár, ha ezt nem szemléltettük volna rögtön.


Először is kihúztunk egy kék krepp papír tekercset (na jó, a végén kettőre lett szükség, mert nem volt elég hosszú). Ez volt a Duna folyó, ami elválasztja Pestet Budától. Az egyik oldalára nagy sárga papírt fektettünk…ez lett Pest. A másik oldalán pedig, a budai hegyeket szimbolizálva, letakartunk három széket zöld pokrócokkal.



A Duna hidakat ragasztó szalaggal jelöltük, a Margit-szigetet egy zöld habszivacs-lapból vágtuk ki. Az épületeket a natúr színbe csomagolt dobozok jelölték, a Városliget pedig zöld selyempapír volt, világoskék krepp papír tóval.

Ezután 4 csoportra osztódtunk. Kicsik-nagyok, fiúk-lányok vegyesen alkották a csapatokat. Minden csoport kapott színes képeket, feliratokat és definíciókat is. A képeken Budapest egy-egy épülete, hídja, parkja, emlékműve volt látható, néhol több aspektusból is. A papírcetliken definíciók szerepeltek a különböző nevezetességekről.




A gyerekeknek először meg kellett beszélni, illetve értelmezni a képeken, papírcsíkokon látottakat, majd elhelyezni a látnivalókat a terepen. A nagyobbak természetesen maguk olvasták fel a definíciókat, a kisebbeknek a felnőttek segítettek.

A Gellért-hegy és a Budai Vár

Városliget

Dohány utcai Zsinagóga 

Országház (Parlament)

János-hegy

Duna hidak és a Margit-sziget (bár alig látszik a sok képtől) 

Gondoltunk arra is, hogy a csapat egy része hamar el fog fáradni… Vittünk kis autókat, vonatot, helikoptert, amelyekkel Budapesten lehetett közlekedni. Azt is megengedtük, hogy a gyerekek maguk rajzolják be az utakat.




Nyugati-pályaudvar 

Volt gyurma is, amiből nagyon szép hidak, emberek, kutyák készültek. Meglepetésünkre a leglelkesebb gyurmázók a nagyok voltak. :-)


Piknikező család a János-hegyen 

A végén elég nagy káosz lett Budapesten, de néha a valóságban is így van, nem igaz?


Végül megcsináltunk egy-két Budapesttel kapcsolatos feladatot:

 - Nevezetes épületeket vagy közlekedési eszközöket színeztünk.




 - Párosító játékot játszottunk. A 9 budapesti híd képét kellett összepárosítani a leírással.



 - Egyszerű matematikai feladatot oldottunk meg, azzal kapcsolatban, hogy vajon hogyan lehet a Budavári Sikló alsó pénztárától leghamarabb feljutni a felső pénztárig... Siklóval, gyalog vagy busszal? Itt a lényeg a szöveges feladat értelmezésében, majd az érdekes végeredményben volt, hiszen összeadni kitűnően tudnak már a lányok… :-)




Szóval, hogy mi a leggyorsabb módja a várba való feljutásnak? Akármilyen hihetetlen, kacskaringózva gyalog érünk fel leghamarabb a sorban állások miatt.


 - Gellért-hegyes útkereső feladat:



A Gellért-hegyi sétaút rengeteg helyen le van zárva, így csak ide-oda kanyarodva, a hegy többszöri megkerülésével lehet feljutni a Gellért szobortól a Citadellához.




 - A kisebbeknek Bartos Erika meséket és verseket olvastunk Budapestről, ill. a budapesti közlekedésről.