A HATÁRON TÚL, ERDÉLYBEN KIRÁNDULTUNK...


Örömmel osztjuk meg veletek, hogy idén elindítottuk “Magyarország minden határon túl…” sorozatunkat. A program keretében, szép lassan megismertetjük a gyerekekkel a mostani, magyar határokon túli magyar lakta területeket. A legnagyobb Trianonban elcsatolt területtel, Erdéllyel kezdtük a túrát. A foglalkozás megvalósításában nagy segítségünkre voltak Barnáék. Barna maga is a Székelyföldről származik, így a meseolvasásnál ki is használtuk ízes, utánozhatatlan akcentusát. Na, erről majd később…

Bemelegítő játéknak olyan fogócskás, felelgetős népi játékot választottunk, amit Erdélyben is szívesen játszanak/játszottak a gyerekek.


ÉDES ŐSZ JÖTT, HULL A KÖRTE, HAMVAS SZILVA HULL A FÖLDRE...


Jaj, de jó, hogy még tart az ősz! A kellemesen langyos napsütéssel fűszerezett szél, gyönyörűen színes levélkavalkádot varázsol még mindig az utcákra. Na és persze szorgalmasan érnek az idénygyümölcsök is! Almák, körték, szilvák, szőlőszemek és diók gurultak ma ide-oda és jártak kézről kézre a játékvárban.


Minden gyümölcsöt megfogtunk, megkóstoltunk és tanultunk hozzájuk egy-egy rövid versikét is…

BAR(L)ANGOLÁS AZ AGGTELEKI KARSZTBAN




És igen! Végül lett barlang. Nem is akármilyen! Olyan Aggteleki cseppkőbarlangot sikerült rögtönöztünk, hogy felnőttek, gyerekek mind csodájára jártak. A gyerekek haza sem akartak menni, olyan jól érezték magukat a “bungiban” a foglalkozás befejeztével.


ELSŐ KIRÁLYUNK, ISTVÁN NYOMÁBAN...


De nagyon vártuk már ezt a foglalkozást! Sokat dolgoztunk és készültünk, hogy a gyerekeknek maradandó élményt adhassunk az első magyar királyról, Istvánról. A tavaly átélt történelmi pillanat, a Honfoglalás után úgy gondoltuk, hogy idén az államalapítással bővítjük a magyar múlttal kapcsolatos ismereteinket.
Barna, Inés és Jorge ismét megtettek (velünk együtt) minden tőlük telhetőt, hogy a gyerekek testközelben érezhessék a történelmi eseményeket és azok szereplőit. Koszönjük Nekik a sok munkát!



GOMBA, GOMBA GOMBA, NINCSEN SEMMI DÓGA...


Igazi esős-napos őszi idő van odakint. Tökéletes alkalom az gombászásra.

A kicsik körében világos, hogy a pöttyös a kedvenc... Még akkor is, ha mérges gombáról van szó. Így lett mai témánk a pöttyös gomba. J


És ha már pöttyös a gomba, ráadásul Babóca is az, pöttyös lufikat fújtunk a gyerkőcöknek… Gubás Gabi “Dal a gombáról” című dalát hallgattuk, miközben kézről kézre szálltak a magasban a léggömbök.



Ugrándoztunk, dobáltuk egyásnak a lufikat és észre sem vettük, hogy közben átváltott a zene és felhangzott Bartos Erika “Gomba” című verse a Kiskalász zenekar előadásában. 


Nahát, a mesés verssel együtt megjelent a gomba, a tölgyfa és maga a csóka is! 





Eljátszottuk a történetet és a gyerekek is magukra húzták a jelmezeket. Élveztük a kergetőzést, ahogy a tölgyfa elkapta a fránya csókát, aki lecsavarta és ellopta a gomba fejéről a kalapot.


A két nagymozgásos játék után leültünk egy kicsit a szőnyegre és furulyakísérettel, mutogatva megtanultuk a “Csip-csip csóka” gyerekdalt... 



és a “Gomba, gomba, gomba” című mondókát.

“Gomba, gomba gomba,
Nincsen semmi dolga.
Ha az eső esik rája,
Nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti,
Van kalapja teheti.”




Tetszett a gyerekeknek, szívesen vettek részt a mondókázásban.

Na, de a szegény kis gomba kalapját nem csak a csóka lopta el! Bartos Erika Bogyó és Babóca meséjéből megtudhattuk, hogy a rosszcsont szúgyerekek is "kölcsön vették" azt, hogy csónakként használva jussanak át a folyón. 




Amíg meg nem kerültek a csínytevők, Babóca és barátai mindenféle fejfedőket hoztak a gombának. De a gombának se a kalap, se a cilinder, se az ördögsipka, se a fazék nem tetszett. Ezt a jelenetet játszottuk el a gyerekekkel. Felpróbáltunk minden fejfedőt a meséből, de a gomba csak akkor lett újra boldog, amikor visszakapta pöttyös gombakalapját.




Mindannyian szerettünk volna egy ilyen csinos gombakalapot a fejünkre, így el is készítettük! Piros papír kalapokra ragasztgattunk fehér vignyettakarikákat. Miután elkészültünk, újra eljátszottuk a gombás mondókát, immáron gomba kalapban.



Utravalónak minden gyerek kapott egy kifestőt a Bogyó és Babóca meséről, amit otthon kiszínezhetett.



Nagy szeretettel várjuk a kis gombákat jövő héten is őszi játékvárunkba!

ÚJRA BEKÖSZÖNTÖTT AZ ŐSZ..


Újra beköszöntött az ősz. Idén három órányi foglalkozást tartottunk ebben a témakörben (kicsiknek és nagyoknak), és még így is annyi új játékot, feladatot sikerült összeszednünk, illetve kitalálnunk, hogy jövőre is maradt belőle… :-)


Ez alkalommal egy bejegyzést írunk csak, hiszen ahogy említettük, mind a kicsik, mind a nagyok témája az ősz volt…, ráadásul kivételesen voltak most nagyobbak, akik részt vettek a kicsik foglalkozásán is.

Eredetileg úgy terveztük, hogy ez alkalommal kint leszünk a szabadban, de az időjárás nem úgy gondolta…. Egész hétvégén szakadt az eső, így bekényszerültünk Tündéék közösségi termébe. Persze bánatra nem volt okunk, mert így is nagyon jól sikerült a foglalkozás! A termet feldíszítettük őszi levelekkel, ha pedig kinéztünk az ablakon, akkor tökéletes, szürkén esős őszi időt láttunk odakint... Kell ennél jobb díszlet?

Ja igen, és a leveleket nem csak a falra ragasztottuk, hanem az egész földet beterítettük színes avarral. Ebben persze a gyerekek is szívesen segítettek. :-)

EGRI CSILLAGOK ÉS MINDAZ, AMIT A TÖRÖKÖK MAGYARORSZÁGON HAGYTAK



Megérkeztünk idei első történelmi témánkhoz. Gárdonyi Géza csodálatos művét, az Eger várának diadalát bemutató Egri csillagokat, ha csak hallomásból is, de ismernie kellene minden magyar kötődésű gyereknek. Igyekeztünk úgy megtervezni a foglalkozás anyagát, felépítését, hogy a gyerekekben ne feltétlenül a harc, a szenvedés, az elnyomás, törökellenesség maradjon meg. Kis gyerekekről van szó, akik könnyen félreértelmezhetik a tényeket. A 150 éves török hódoltság kétség kívül nyomott hagyott a magyar kultúrában. Jó értelemben is, így inkább ezt az oldalt igyekeztünk kiemelni.

Az Egri csillagok története túl hosszú ahhoz, hogy két órában, kellő részletességgel be tudjuk mutatni, így egy DIA filmre készített kivonatot olvastunk el belőle, annak is egy rövidített változatát. Csak a legfontosabb szereplőket és eseményeket hagytuk meg úgy, hogy egy minden gyerek számára érthető történetet kapjunk. A célunk az volt, hogy felkeltsük a gyerekek érdeklődését. Hátha egyszer kedvet kapnak és elolvassák a regényt…

KIRÁNDULÁS BORIBONNAL, A MACKÓVAL


Ezen a gyönyörű,napsütéses őszi napon nem is választhattunk volna jobb témát, mint, hogy elvigyük Boribont, a játékmackót kirándulni. Persze csak úgy játszásiból…

Előbb persze üdvözöltük Cirmit, a kiscicánkat, aki a mai napon egy jó kis játékot hozott nekünk: szappanbuborék fújót! Kata rázendített a hegedűjével a muzsikára és már lehetett is kapdosni a szivárványszínben pompázó gömböcskéket a levegőben… 


Jól kimelegettünk, úgyhogy az ugra-bugra után volt is kedvünk beülni a moziba. Boribon kirándulós történetét hallgattuk meg (kivetítettük Marék Veronika könyvének képeit a falra).

ÚJ HELYSZÍN, ÚJ GYEREKEK, ÚJ LELKESEDÉS, ÚJ KIHÍVÁSOK, ÚJ ERŐ... BARCELONA!!!


Gondolatok az első találkozásról...

Október 1.
A nap előtt kicsit már úgy hangzott ez a dátum a fejünkben, mint valami  mantra. Valami izgalommal és várakozással vegyes feszültség ült rajtunk, -és bár már csak halvány emlékeink vannak erről- ,de pont olyan érzésünk volt, mint amikor egy kisgyerek először lépi át az óvoda/iskola kapuját.

Ezen az októberi napon a Játékvár BCN projekt kezdetét vette és ugyan még csak apró lépéseket számlál maga mögött, bízunk benne, hogy a történetünk folytatódik. Aki már valaha próbált bármit is beindítani, az jól tudhatja, hogy mennyi munkával jár. Esetünkben is nagyon sok előkészület előzte meg az indulást: hosszú volt az út az első terjeszkedési gondolatoktól, a kontaktok felkutatásának káoszán és az éjszakába nyúló skype –vagy telefonbeszélgetéseken át, az első bemutatkozásig.

Ha jól érzékeltük, kölcsönös kíváncsiság lengte be a reptéri termet (de még az udvart is), ahol jó volt belecsöppenni egy láthatóan összetartozó közösségbe. Érdekes volt látni ”a partvonalról”, hogy itt ismeretségek és barátságok szövődtek a hosszú évek alatt. Tudtuk, hogy ugyan legközelebb már nekünk sem a ruhára ragasztott névcetli diszkrét kibogarászásával kell majd kezdeni a találkozást, de jelenleg ez jutott.

MAGYARORSZÁG TERMÉSZETI KINCSE: A VÍZ


Nagyon jó és fontos témánk volt ma: Magyarország természeti kincse, a VÍZ! 
Bármennyire megszokott számunkra, hogy Magyarországon élve, lépten-nyomon találkozunk forrásokkal, gyógyfürdőkkel, termálfürdőkkel, ez európai viszonylatban mégis egyedülálló, mondhatjuk úgy is, hogy KINCS. 

A minap olvastam egy cikket arról, hogy ha Európában elfogyna a vízkészlet, akkor Magyarországon még mindig adnának vizet a kutak. Ez a felismerés sarkallt arra bennünket, hogy ezt bizony tudatosítani kell a gyerekekben is, hiszen Spanyolországban élve, gyakran szembesülünk a vízhiány problémájával.

Bemelegítőjátékkal kezdtünk. Magyarországon nagy az árvíz! Kiöntött a Tisza. Kék pipatisztító szálakat rejtettünk el a terem különböző zugaiban. Még a székek alatt is… A gyerekeknek meg kellett találni ezeket a vizet szimbolizáló "kukacokat", és belegyűjteni őket a vödörbe. Kúsztak-másztak mindenfelé… Amikor összeszedték mindet, meg is szűnt az árvíz.


"ÉN ELMENTEM A VÁSÁRBA..." (TANYASI ÁLLATOKAT VENNI)


Cirmi cica újra előbújt és köszöntötte a gyerkőcöket. 


Ezúttal ajándékokat is hozott magával… Csinos kis játékváras névtáblákat, amiket fel is ragsztott minden gyerek ruhájára. Hálásak is voltunk érte, mert így már nem téveszthettük össze pl. Judithot Victoriával…. :-)


Témául a gyerekek kedvenceit, az állatokat választottuk. Akármilyen hihehetetlen, minden nyelvben máshogy beszélnek az állatok.... A kacsa magyarul azt mondja, hogy háp-háp és nem cuac-cuac, mint spanyolul, vagy mac-mac, mint románul, vagy coin-coin (franciául), prääks-prääks (észtül), rap-rap (dánul), esetleg vak-vak (törökül). Bár nem tűnhet fontos dolognak, mégis szükséges, hogy igazítsuk a nyelvhez a hangutánzó szavakat is. Ez nagyban segít a gyerekeknek abban, hogy teljes mértékben elmélyülhessenek az adott nyelvi környezetben. 

MAGYAR NÉPMESÉK

Túl vagyunk az első foglalkozáson! :-)
Nagyon boldogak voltunk, hiszen sokkal több gyerek jött, mint amire számítottunk. Sok-sok új arcocskát láttunk, aminek nagyon örülünk! Persze izgultunk is, mert a személyre szabottan felépített foglalkozásterv jócskán felborult a váratlan meglepetések miatt... De megoldottuk! Sok szuper feladatot ki kellett hagynunk végül, de így is viszonylag jól sikerült minden. Annak ellenére, hogy a kicsik és a nagyok foglalkozása most kivételesen egyszerre volt és sok szülő bent is maradt a picikkel, ráadásul nagyon meleg is volt az épületben, elmondhatjuk, hogy jóval kisebb volt a káosz, mint például a két évvel ezelőtti első foglalkozáson! :-)

Magyar népmesék volt a témánk. Mivel a sok-sok szép mese mindegyikét nem lehetett feldolgozni, kiválasztottunk egyet a 3 vastag kötetből: Az égig érő fa történetére esett a válsasztásunk, mert ebben a mesében viszonylag sok magyar meseelem fordul elő.


A foglalkozást a Magyar népmesék rajzfilm dallama indította el. Júlia furulyázott nekünk.


Sziasztok! Újra itt a MaGYaR JáTéK VáR!                    

       Megmondjuk őszintén, hogy már nagyon hiányzott a Játékvár a hosszú nyár után… Jó érzés és kihívás is egyben, hogy sokszínű gyerekcsoportunk számára, foglalkozásról foglalkozásra valami újjal, izgalmassal és hasznossal rukkolhatunk elő...

Idén nagy újdonságnak számít, hogy foglalkozunk egészen picikkel is. Két évesek a legkisebb törpék!!! :-)

Azt valljuk, hogy jó a jövőre nézve, ha a különböző korosztályú gyerekek együtt játszanak, megismerik egymást, hiszen később úgyis eltűnnek a korkülönbségek. Kicsi a madridi magyar diaszpóra, úgyhogy fontos az összetartozás!
Ennek ellenére, egy két évest mégsem lehet együtt kezelni a 11-12 évessel, úgyhogy idén mégis két csoportot indítottunk:

A bölcsis-ovis csoportban 4-5 éves korig foglalkozunk gyerekekkel. Minden foglalkozás egy-egy magyar mesére épül, amelyeket játékokon, dalokon, verseken, kézműves tevékenységeken keresztül dolgozunk fel. Próbáljuk a meséket az aktuális évszakhoz, ünnepekhez igazítani, hogy minél sokrétűbb 60 percet adjunk a legkisebbeknek.

Az iskolás csoportba már valamennyire legalább írni, olvasni tudó gyerekek járnak. Ezek a foglalkozások tematikus jellegűek. Olyan témákat választunk, amelyek Magyarországhoz köthetőek és az iskolai oktatásból kimaradnak. Ezen kívül szükségesnek látjuk, hogy legyenek évszakhoz, ünnepekhez, esetleg globális közös érdekekhez (mint pl. a Föld megóvása) kötődő foglalkozások is. A témákat persze az eddigi megszokott módon, különböző szinteken (irodalom, nyelvtan, zene, játékok, mozgásos feladatok, szerepjátékok, kreatív feladatok) dolgozzuk fel. A nagyok foglalkozásának időtartama 120 perc.

Persze nagyon figyelünk a csoporton belüli különbségek, lehető legjobb módon történő kezelésére is. Minden gyerek más: kisebbek, nagyobbak, aktívabbak, nyugodtabbak, valamelyikük kiválóan beszél magyarul, valaki pedig még csak most ismerkedik a nyelvvel…, de olyanok is vannak, akik tudnak magyarul, de nem szeretnék használni ezt a nyelvet a domináns spanyol miatt. A csoportok olyanok, mint egy-egy szivárvány…, nagyon-nagyon sokszínű gyerekek járnak hozzánk és mi mindegyiküknek megpróbáljuk, lehetőségeink szerint a legjobbat, a legtestreszabottabb foglalkozást adni.

Most pedig vágjunk bele a III. évadba!!!                
             
                            Szeretettel,

                            A MaGYaR JáTéK VáR! csapata



VÉGRE ITT A NYÁR! – 2. rész



Nagyon szeretjük a szabadtéri foglalkozásokat, hiszen annyi mindent lehet a természetben csinálni, amit a zárt falak között nem…

A Madrid Río -folyó menti park- füves területét használtuk helyszínül. Tulajdonképpen az egész foglalkozás egy sorverseny volt, izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokkal.
A piknikes ebéd után kezdődhetett is a játék.


Két csapatot választottunk. Piros és zöld mellényekkel különböztettük meg az egyes csapatok résztvevőit. A cél az volt, hogy az csapatok külön-külön elérjék a 100 pontot. A feladatot teljesítő csapattagok végül ajándékban részesültek.


Az első feladatban ABC-s lapokat szórtunk szét a terepen. Meg kell keresni, ill. sorba kellett rendezni a betűket a magyar ábécé szerint.  Minden jó helyre elhelyezett betűre ráragasztottunk egy zöld vagy piros matricát, attól függően, hogy melyik csapat rakta le.


Aki meg tudta mondani a végén, hogy melyik betű hiányzott (“LY”), plusz 5 pontot érdemelt.

Második feladat: A gyerekek saját magukból, összekapcsolódva betűket formáltak. 5 pontot kaptak, ha kitaláltuk, hogy melyik betűt ábrázolták. Viszont 15 pontot érdemeltek, amennyiben a betű típikusan magyar volt.

A harmadik feladatban egy-egy lábas lencséből kellett kiválogatni a csicseriborsókat időre. Minden csicseriborsó 1 pontot ért. A csicseriborsókat hangosan, együtt számoltuk meg.


Negyedik feladat: Egy tálca lisztbe kellett ujjal három betűs szavakat írni. Ügyesek voltak. A gyerekek szeretik ceruza helyett az ujjukat használni az íráshoz…


Ezután pedig a legjobb rész, a lisztfújás következett. Amelyik csapat előbb lefújta a lisztet a tálcáról, 10 pontot kapott. Prüszköltünk, szállt a fehér por, arcunk csupa liszt lett, de nagyon élveztük! :-)


5. feladat: Egy láda vízben körték úszkáltak. Az volt a nehézség a játékban, hogy csak szájjal lehetett kivenni őket. Az a csapat nyert, amelyik több körtét tudott átrakni a lábasába. Mondani sem kell….ebben a feladatban is volt prüszkölés, de legalább lemostuk a lisztet az arcunkról… Hihi. :-)


A 6. megmérettetés vízhordásos feladat volt. Egyik lábasból a másikba kellett átmerni a vizet úgy, hogy láncban töltögettük át egymás poharába a folyadékot. Centinként 2 pont volt a nyeremény.


7. feladat: Zsákban ugrálás. Mindig jó móka!!! :-)


8. feladat: Síléces együtt lépkedés. Egyszerre hárman dughatták bele a lábukat a lécekre erősített hevederekbe. Olyan nagy iramot vettek fel a versenyzők, hogy az egyik léc ketté is tört a nagy versengésben. :-)


Utolsó feladat: Jégkocka olvasztós EB! Az a csapat nyert, amelyiknek tagja elsőként olvasztotta fel a kezében lévő jégkockát.


Végül játszottunk egy bónusz, levezető játékot. Körben álltunk és megfogtuk egymás kezét. Egy hulahop karikát kellett körbe vezetni a láncon úgy, hogy nem szabadott elengedni a kezünket. Mind a kicsiknek, mind nagyoknak át kellett bújni a karikán. Vicces és jó móka volt!


Ennek örömére aztán átadtuk a versenyért és az egész évért megérdemelt személyre szóló ajándékokat. Kis kaktuszokat kaptak a gyerekek, amikbe egy-egy fotó volt beleszúrva saját magukról a játékvárban.


Elmondhatjuk, hogy ismét sok-sok élménnyel, tapasztalattal teli évet tudhatunk magunk mögött.. Szuper volt! Köszönjük a gyerekeknek, hogy velünk játszottak! Szeptemberben találkozunk, hiszen újra megnyitja kapuit a MaGYaR JáTéK VáR!!!