ÜZENET MAGYARORSZÁGRÓL...



Milyen jó az, ha egy külföldön felnőtt magyar gyerek nem esik zavarba, ha Magyarországon járva azt mondják neki, hogy...

" Te kit szeretsz jobban a Bogyó és Babócából? Vendelt vagy Baltazárt?"

" Milyen csokit kérsz? Kerek csokoládét, lyukas csokoládét, töltött csokoládét vagy keserű csokoládát?"

"Te is kétnyelvű vagy, mint Lola?"

"Olvastad a legújabb Ruminit?"

"Ma van a szülinapom-pom-pom... Voltunk Alma koncerten!"


Lehet, hogy valaki mégsem ismerné őket...Az Almát? Pedig üzentek is nekünk, madridi magyar gyerekeknek:


Fontos, hogy minél több magyar kultúrális élményhatás érje a gyerekeket. Nem pusztán a nyelvi fejlődés miatt, hanem azért is, hogy ténylegesen otthon érezzék magukat Magyarországon. Nem csak most, hanem 20-30-40 év múlva, amikor egy pohár bor mellett a gyerekkori élményeket idézik majd... Milyen rossz érzés, amikor nem tudjuk, hogy miről beszélgetnek a haverok. Nem így van?

HÚSVÉT A SZABADBAN


Gyönyörű időre ébredtünk. Hétágra sütött a nap, igazi tavaszi időjárás… így az UGT helyett, ma a Jardín de la Vega parkba vettük az irányt!
Na jó, persze… nem lehet csak úgy korán reggel útirányt változtatni…
Az UGT termei ma ismét foglaltak voltak, így mindenképpen szabad térben tartottuk volna a húsvétot... de nagy szerencsénk volt az időjárással, az biztos!

Sok-sok hagyományőrző programmal, játékkal vártuk a gyerekeket. Volt tojáskeresés, locsolás, minden…
Persze ehhez elő is kellett készülnünk. Három ponton folytak a munkálatok… a gyerekek  egymás után minden tevékenységben részt vehettek.

Az első állomáson hímestojásokat pingáltunk. 60 tojást előre befestettünk különböző színűekre:




A gyerekek temperával festettek mintát rájuk. 




Egyik-másik tojás csodálatosan szépre sikeredett!


A második állomáson kosárkákat hajtogattunk tavaszi mintás papírokból.




Végül pedig sütit készítettünk a locsolóknak. Kókuszgolyót (mert ahhoz nem kell sütő). Persze a háromnegyede el sem jutott a vendégváró tálig… igen, mindenkinek meg kellett kóstolni egy-két golyót, hogy biztosan finomak lettek-e!? J





Alexandra anyukája, Bettina festett nekünk 15 gyönyörű tojást viasztechnikával, gicával. Ezeket a tojásokat is elraktuk a locsolóknak.


Közben az előző három feladattal végző, éppen semmit sem csináló gyerekeknek három további állomást biztosítottunk:

Az egyik piknik pléden húsvétos képeket színezhettek…





…vagy rövid filmeket nézhettek tableten a hagyományos locsolkodásról... 

Látni kellett a fiúk komisz mosolyát, amikor nyakon öntötték a lányokat egy vödör vízzel a filmben… :-)


... vagy valamilyen furfangos módon megpróbálhatták leszedni a magasból a gerendákra felkötözött nyuszis nyalókákat.


Miután végeztünk az előkészületekkel, megtöltöttük a papír kosárkákat finom húsvéti csokival. Volt csokitojás, csokinyuszi, csokibárány, csokicsibe, minden… 



A kosarakat gyorsan elrejtettük a park dimbes-dombos, bozótos részében és kezdődhetett is a tojáskeresés. Mindenkinek a saját kosarát kellett megkeresnie, ami többé-kevésbé sikerült is… a lényeg, hogy kosár nélkül senki sem ment haza...






Ezután pedig kezdődhetett a locsolkodás. A lányok nagyon izgultak… nem tudták, hogy a kisfilm láttán mi vár majd rájuk… J


A fiúk közben gyakorolták a verset. Az egyszerűség kedvéért a legnépszerűbbet, a “Zöld erdőben jártam…”-at tanultuk meg.


 Végül a lányok előtt sorfalat állva gyönyörűen el is mondták a verset. A lányok engedélyezték a locsolást, úgyhogy lehetett szaladni...


A fiúk a leveles ágakat belemártották a vízbe és már fröcsköltek is!!!



A jutalom sem maradhatott el a locsolásért: kókuszgolyó és hímes tojás. J




Ezután családi piknikes ebéd következett. Ki kellett pihennünk az izgalmakat.

Ebéd után a nagyokkal közösen kijavítottuk Alexandra húsvétról szóló fogalmazását. A következő módszert alkalmaztuk: Minden lány felírta magának egy papírra azokat a szavakat, amikben saját belátása szerint hibát észlelt. Ezután párokat alkottunk és a párok megvitatták egymás között a lehetséges hibákat. Végeredményként pedig egy közös véleménnyel álltak elő. Ezután összekeveredtünk és hármas csoportokat képeztünk új csoporttagokkal. A csoportokon belül újra megvitatódtak a lehetséges hibák… Az elkészült listát ezután közösen átnéztük. Hihetetlen, hogy együttműködve (a segítségünk nélkül) szinte minden hibát megtaláltak a lányok. És nem, hogy csak megtalálták, hanem meg is jegyezték őket, remélhetőleg egy életre! J



Ezután a park füves részén végre elkezdődhetett a várva várt sorverseny. Volt zsákban ugrálás, babzsák dobálás, vízzel futás, tojáshordozás kanálon és kislabada gurítás. 







 Remekül szórakoztunk!

Olyannyira, hogy a verseny befejeztével a felnőttek is kedvet kaptak a játékra…




Persze mindenki nyert valamit! A sorverseny alatt a csapatok poharaikban gyűjtögették a részteljesítményekért járó gumicukrokat. A játék befejeztével a csapattagok igazságosan elosztották egymás között a nyereményt.


A nap lezárásaként megtekintettük a parkban lévő híres bonsai múzeumot. Hihetetlen, hogy ezek a pici cserepes fák mekkora gondozást és odafigyelést igényelnek és kapnak.