MAGYAR FOLKLÓR


Magyarország határain túl sokszor felnagyítódnak a nacionalista értékek. Az emberek elkezdenek jobban ragaszkodni hazájuk szokásaihoz, jelképeihez, népviseletéhez, ünnepeihez… Ennek oka érthető, hiszen külföldön élve, keressük azokat a más kultúrákra nem jellemző pontokat, amik összekötnek bennünket otthonunkkal.

Például, amíg Magyarországon laktam, eszembe nem jutott volna, hogy kalocsai mintás hűtőmágnest vásároljak magamnak… és tessék, most ott díszeleg a konyhámban és megmondom őszintén, jól is esik ránéznem néha-néha. Elindít bennem egy fajta melegséggel eltöltő érzést…



És persze, hogy ne vágynánk arra, hogy gyermekünk is hasonló érzéseket tápláljon szülőhazánk iránt. Csakhogy van egy bökkenő. Gyerekeink nem Magyarországon nőnek fel, így könnyen áteshetünk a ló másik oldalára... mert mi van, ha gyermekünk, némi túlzással, végül “piros-fehér-zöld” színekben képzeli el majd Magyarországot, ahol az emberek népviseletben, népdalokat énekelve táncolnak, miközben szupererős pirospaprikát rágcsálnak… Ez persze tényleg csak túlzás.
Fontos szem előtt tartanunk, hogy gyermekünk úgy fog pozitív emlékekkel gondolni Magyarországra, ha aktív és szép pillanatok kötik hozzá.

A játékvárban ennek ellenére előkerült a néprajz. Mint ahogy minden magyar óvoda és iskola, mi is fontosnak tartjuk, hogy ez a téma szerves részét képezze az oktatásnak.

Így, az előzőekben kifejtett téves rögzülés elkerülése érdekében, mindjárt azzal kezdtük a foglalkozást, hogy képeket nézegettünk, illetve beszélgettünk a régi és mai Magyarországról (foglalkozásokról, ruházatról, építészetről, táncokról, stb.). Ezután pedig megértettük, hogy mi a hagyomány és miért is fontos, hogy ápoljuk a régi szokásokat.

Kis csoportokban beszélgettünk arról, hogy hogyan éltek az emberek régen, milyen házakban laktak és miket csináltak. 


Alexandra népviseletben érkezett, úgyhogy alaposan megcsodálhattuk a ruháját. 

Megszámoltuk, 3 alsószoknya volt rajta. Tetszett a gyerekeknek, hogy régen, ünnepkor húsz szoknyát viseltek a lányok. Azon tanakodtak, hogy hogyan tudtak egyáltalán leülni!? Alexandra szerint sehogy, mert még neki is nehezére esett a feladat… J


Beszélgettünk régi hangszerekről, többek között a cimbalomról. 


Megkerestük, hogy ma melyik ország részét képezi Szántó faluja és már kezdődhetett is a tánc… 
“A szántói híres utca, cimbalommal van kirakva…” 

A tánclépéseket Bettina, Alexandra anyukája mutatta meg nekünk. Még bokázni is megtanultunk!




Összesen 2 táncot tanultunk. A második régi hagyományos foglalkozásokról szólt. 
“Nézd meg lányom, nézd meg jól, ki kopogtat az ajtón…” 

Képet néztünk kanászról, takácsról, csikósról, kovácsról, báróról és deákról… meséltünk az egykori udvarlási szokásokról. 


Bettina nagyon jó, pergetős tánclépéseket talált ki ehhez a dalhoz is. Jót ugrabugráltunk! Köszönjük neki a sok segítséget! J



A jó kis mozgós rész után, kedvünk volt leülni egy picit festegetni. 
Egyik népszerű, sárga-kék bútoráruházból szereztünk egy nagy méretű, vastag, karton csomagolóanyagot. A kartonlapra előre rárajzoltunk egy népviseletbe öltözött fiút és egy lányt, aztán kivágtuk az arcukat a kontúr mentén. 
A munka nagy részét persze a gyerekeknek kellett elkészíteni. Közösen festettük/díszítettük ki a megrajzolt ruhákat. 


Nagyon szép lett a végeredmény! A gyerekek örömmel kukucskáltak át a lyukakon, hogy szüleik fényképeket készíthessenek róluk magyar ruhában. J

Persze nem minden gyereknek volt türelme kivárni a festészet végét. A kisebbek közben témához illő képeket szineztek, a nagyobbak pedig párosító játékot játszottak. Régi kifejezéseket kellett a mai nevükkel, definíciójukkal, ill. a hozzá tartozó képpel összepárosítani. A játékot mi magunk készítettük a magyar népdalokban, népmesékben előforduló, ma már nem vagy csak ritkán használatos szavak, kifejezések könnyebb megértésére.



Zárásként “Gyertek haza libuskáim…” népi játékot játszottunk. Meglepődtünk, mert óriási sikere lett a játéknak, mind a kicsik, mind a nagyok körében. Többször el is kellett ismételnünk, úgy élvezték…

  

Végezetül szeretnénk ajánlani egy témába vágó, nagyon kedves mesekönyvet Paprikáról, a hetyke magyar legénykéről és Rózsáról, a csinos cigány leánykáról. A történetekben, az erős paprikából nyert szupererő annyira hatásos, hogy a dolgok nem úgy sülnek el, ahogyan azokat Paprika elképzeli... J


MAGYAR BOLT NYÍLT MADRIDBAN!



Végre elérkezett a foglalkozás, amire oly régen vártunk! 
Vártuk, mert sokat készültünk… és vártuk, mert biztosra vettük, hogy a gyerekek is élvezni fogják... 
Melyik gyerkőc ne szeretne boltosat játszani, nem igaz?


Idén is elkészítettük a vásárláshoz szükséges hamis forintot. A biztonság kedvéért a bankjegyek egyik oldalát nyomtattuk csak ki, hogy nehogy túlságosan jól sikerüljön a hamisítás... ;-)


Persze a pénzen kívül termékek is kellettek a játékhoz. Egyértelmű, hogy a játékvárban nem árulhatunk leche, galletas, café feliratú dolgokat, tehát a csomagolást mindenképpen Magyarországról kellett beszerezni… És mit fogunk árulni? Üres dobozokat? Persze, hogy nem. 
Egyrészt azért nem, mert módszerünk lényege, hogy minél több érzékszervünket érjék ingerek egyszerre. Tehát ahhoz, hogy tényleg Magyarországon képzeljük magunkat, szükséges, hogy a vizuális csomagolóanyagon kívül a magyar ízeket is érezzük. 
Másrészt, a nagyobb gyerekeknek sokkal jobban el lehet adni a boltos játékot, ha valódi termékeket adunk-veszünk, aztán pedig megesszük őket.

Már csak az a kérdés, hogy a repülőn megszabott poggyászsúly-határ ellenére, hogyan kerültek ide a viszonylag nehéz élelmiszerek (a liszt, az ásványvíz, a gyümölcslé, stb.)? Ezt úgy oldottuk meg, hogy csak a jellemzően magyar ízű termékeket hoztuk el (Sport szelet, Negro cukorka, Győri keksz, Erős Pista, Balaton szelet, stb.), a Spanyolországban megvásárolható dolgokat pedig utólag töltöttük vissza a magyar csomagolásokba. Az eredmény magáért beszélt. J


Aktív, bevásárláshoz köthető játékkal kezdtük a foglalkozást. Kiválasztottunk egy gyereket, aki egy (legális keretek között beszerzett) bolti bevásárló kosarat húzogatott a teremben. :-)



A többi gyerek egy vonal mögül próbált belecélozni a mozgó kosárba (játék élelmiszereket dobáltunk). Nagyon jól szórakoztunk! J


Ezután pedig elérkezett a pillanat, amikor végre valahára hozzányúlhattunk a sok-sok ennivalóhoz, ami az asztalon halmozódott. Kezdődhetett a boltos játék! Vagyis mégsem, mert "a kamion, ami az árut hozta Magyarországról, útközben hirtelen fékezett és minden doboz, ill. láda felborult." Nekünk kellett újra rendszerezni az élelmiszereket. Ebben a szállító levél volt a segítségünkre. Két vegyes csapatot alkottunk, sorba álltunk és indulhatott is a játék. Felolvastuk a termékek neveit a listáról és az első gyerek a sorban megkereste az adott dolgot az asztalon. 


Ha megtalálta, akkor vihette is az árut a boltba, és lerakhatta a megfelelő helyre (tejtermékek, italok, zöldség/gyümölcs részleg vagy vegyes áruk). Ezután beállt a sor végére. Addig játszottunk, amíg minden termék el nem fogyott az asztalról.


De jaj! Két élelmiszer a listáról elveszett útközben! Melyik az a kettő? Derítsük ki két óriási keresztrejtvény segítségével! A csoportok tagjai közösen dolgoztak. Kitalálták, hogy melyik boltban található termékre igaz az adott meghatározás és a megfejtést beírták a rejtvény megfelelő sorába.
Például: 
1. "Kot-kot-kot-kot kotkodács, minden napra egy ………..!!!" - Így szól a tyúk.   -> TOJÁS
2. Szinte kibírhatatlan a szaga, olyan büdös… de az íze mennyei!!! ->  PÁLPUSZTAI SAJT
3. Fehér reggeli ital és sok-sok étel alapanyaga. "Múúúúúú!!!" -> TEJ


Segítségképpen nyugodtan be lehetett menni a boltba és megkereshették a terméket.

A keresztrejtvény két fő megfejtése végül nem volt más, mint a 2 elveszett dolog: a SIÓ narancslé és a sósperec, amiket a csapatoknak a folyosón, illetve a szomszéd teremben kellett megkeresniük.

Ezt követően, mielőtt belekezdtünk volna a tényleges boltozásba, fel kellett áraznunk az élelmiszereket. Mindenki saját megítélése alapján cimkézte fel a dolgokat. Annyit azért elárultunk (főleg a nagyobbak kedvéért), hogy ha forintot akarunk vásárolni, akkor 1 EUR-ért kb. 300 HUF-ot kapunk. Ennek ellenére volt 6000 forintos tojás és 1000 forintos uborka is. :-)



Mindenki réme, a pálpusztai (mert persze azzal ijesztgették egymást, hogy a hermetikusan lezárt sajt fedelét a másik orra alatt kinyitották…J) viszont csak 6 forintba került. Úgy látszik, hogy gyorsan meg akartak szabadulni tőle… hihi J



Ezután mindenki kapott egy-egy zacskó pénzt, illetve egy 5 termékből álló bevásárló listát.


A vásárlók és boltosok folyamatosan cserélgették egymást, így mindenki sorra kerülhetett. 
Számoltak, magyarul beszéltek, adtak-vettek, ismerkedtek a magyar termékekkel… Élvezték a boltosdit!!!


Végül feltettünk még egy bónusz kérdést: 
Melyek voltak azok a kakukktojás élelmiszerek, amik nem is Magyarországon teremnek vagy készülnek? Igeeeen, a NARANCS és a CITROM! JÜgyesek voltak!

A megvásárolt termékeket pedig (a szülők segítségével) megettük a foglalkozás végén. Egy fajta ebéd előtti pikniket rendeztünk…
Hm, a Pick szalámi valamilyen úton-módon villámgyorsan eltűnt az asztalról… Vajon miért? J


A játék annyira hitelesnek bizonyult, hogy volt gyerek, aki mindenáron haza akarta vinni a megvásárolt dolgait, hiszen ő ezt tényleg megvette… és igaza is volt! J