ÚJRA BEKÖSZÖNTÖTT AZ ŐSZ..


Újra beköszöntött az ősz. Idén három órányi foglalkozást tartottunk ebben a témakörben (kicsiknek és nagyoknak), és még így is annyi új játékot, feladatot sikerült összeszednünk, illetve kitalálnunk, hogy jövőre is maradt belőle… :-)


Ez alkalommal egy bejegyzést írunk csak, hiszen ahogy említettük, mind a kicsik, mind a nagyok témája az ősz volt…, ráadásul kivételesen voltak most nagyobbak, akik részt vettek a kicsik foglalkozásán is.

Eredetileg úgy terveztük, hogy ez alkalommal kint leszünk a szabadban, de az időjárás nem úgy gondolta…. Egész hétvégén szakadt az eső, így bekényszerültünk Tündéék közösségi termébe. Persze bánatra nem volt okunk, mert így is nagyon jól sikerült a foglalkozás! A termet feldíszítettük őszi levelekkel, ha pedig kinéztünk az ablakon, akkor tökéletes, szürkén esős őszi időt láttunk odakint... Kell ennél jobb díszlet?

Ja igen, és a leveleket nem csak a falra ragasztottuk, hanem az egész földet beterítettük színes avarral. Ebben persze a gyerekek is szívesen segítettek. :-)

EGRI CSILLAGOK ÉS MINDAZ, AMIT A TÖRÖKÖK MAGYARORSZÁGON HAGYTAK



Megérkeztünk idei első történelmi témánkhoz. Gárdonyi Géza csodálatos művét, az Eger várának diadalát bemutató Egri csillagokat, ha csak hallomásból is, de ismernie kellene minden magyar kötődésű gyereknek. Igyekeztünk úgy megtervezni a foglalkozás anyagát, felépítését, hogy a gyerekekben ne feltétlenül a harc, a szenvedés, az elnyomás, törökellenesség maradjon meg. Kis gyerekekről van szó, akik könnyen félreértelmezhetik a tényeket. A 150 éves török hódoltság kétség kívül nyomott hagyott a magyar kultúrában. Jó értelemben is, így inkább ezt az oldalt igyekeztünk kiemelni.

Az Egri csillagok története túl hosszú ahhoz, hogy két órában, kellő részletességgel be tudjuk mutatni, így egy DIA filmre készített kivonatot olvastunk el belőle, annak is egy rövidített változatát. Csak a legfontosabb szereplőket és eseményeket hagytuk meg úgy, hogy egy minden gyerek számára érthető történetet kapjunk. A célunk az volt, hogy felkeltsük a gyerekek érdeklődését. Hátha egyszer kedvet kapnak és elolvassák a regényt…

KIRÁNDULÁS BORIBONNAL, A MACKÓVAL


Ezen a gyönyörű,napsütéses őszi napon nem is választhattunk volna jobb témát, mint, hogy elvigyük Boribont, a játékmackót kirándulni. Persze csak úgy játszásiból…

Előbb persze üdvözöltük Cirmit, a kiscicánkat, aki a mai napon egy jó kis játékot hozott nekünk: szappanbuborék fújót! Kata rázendített a hegedűjével a muzsikára és már lehetett is kapdosni a szivárványszínben pompázó gömböcskéket a levegőben… 


Jól kimelegettünk, úgyhogy az ugra-bugra után volt is kedvünk beülni a moziba. Boribon kirándulós történetét hallgattuk meg (kivetítettük Marék Veronika könyvének képeit a falra).

ÚJ HELYSZÍN, ÚJ GYEREKEK, ÚJ LELKESEDÉS, ÚJ KIHÍVÁSOK, ÚJ ERŐ... BARCELONA!!!


Gondolatok az első találkozásról...

Október 1.
A nap előtt kicsit már úgy hangzott ez a dátum a fejünkben, mint valami  mantra. Valami izgalommal és várakozással vegyes feszültség ült rajtunk, -és bár már csak halvány emlékeink vannak erről- ,de pont olyan érzésünk volt, mint amikor egy kisgyerek először lépi át az óvoda/iskola kapuját.

Ezen az októberi napon a Játékvár BCN projekt kezdetét vette és ugyan még csak apró lépéseket számlál maga mögött, bízunk benne, hogy a történetünk folytatódik. Aki már valaha próbált bármit is beindítani, az jól tudhatja, hogy mennyi munkával jár. Esetünkben is nagyon sok előkészület előzte meg az indulást: hosszú volt az út az első terjeszkedési gondolatoktól, a kontaktok felkutatásának káoszán és az éjszakába nyúló skype –vagy telefonbeszélgetéseken át, az első bemutatkozásig.

Ha jól érzékeltük, kölcsönös kíváncsiság lengte be a reptéri termet (de még az udvart is), ahol jó volt belecsöppenni egy láthatóan összetartozó közösségbe. Érdekes volt látni ”a partvonalról”, hogy itt ismeretségek és barátságok szövődtek a hosszú évek alatt. Tudtuk, hogy ugyan legközelebb már nekünk sem a ruhára ragasztott névcetli diszkrét kibogarászásával kell majd kezdeni a találkozást, de jelenleg ez jutott.